A közelgő pszichológiai-horror többszörösen lekörözi a Paranormal Activityt, már most elnyerte a kanadai közönségdíjat

Van az a fajta horror, ami nem azonnal támad. Nem kiabál, nem villog, nem rohan neked. Csak leül a szoba sarkába, figyel, és lassan elkezdi elhitetni veled, hogy valami nincs rendben. Az Undertone pontosan ilyen film – egy pszichológiai rémálom, amely a félelmet nem képekből, hanem hangokból, csendből és fokozatosan széthulló józan észből építi fel.

A paranormális jelenségekkel foglalkozó horror rajongói joggal érzik majd úgy, hogy a Paranormal Activity óta nem érkezett ennyire idegekre ható élmény. Ez a film nem hagy menekülési útvonalat – fejhallgatóval nézve konkrétan beköltözik a fejedbe és kiüldöz a szobádból, esetleg a házból is.

Egy podcast, egy ház, és egy hang, amit nem kellett volna meghallani

A történet főszereplője Evy, akit Nina Kiri alakít egészen nyers, megrendítő intenzitással. Evy egy „minden, ami hátborzongató” témájú podcast házigazdája, aki szkeptikusan közelít a természetfelettihez. Amikor azonban visszaköltözik gyerekkori otthonába, hogy ápolja haldokló édesanyját, a racionalitás lassan elveszíti a kapaszkodóit.

A műsorához érkező hangfelvételek egy fiatal, várandós párról szólnak, akik megmagyarázhatatlan zajokat rögzítenek az otthonukban. Kaparás. Lépések. Alig hallható rezgések. És valami a hangok mögött.

Evy felismerése nem egyetlen pillanatban történik meg, hanem lassan, nyugtalanító következetességgel áll össze benne. Először csak apró részletek tűnnek fel: a felvételeken hallható zajok ritmusa, a szünetek hossza, a hangtér üressége. Aztán egy-egy mondat a nő hangjában, egy bizonytalan nevetés, egy félbehagyott magyarázat kísértetiesen hasonlít arra, ahogyan ő maga beszél a saját podcastjeiben – vagy ahogyan a ház csendjében gondolkodik.

Paranormális horror, ahol a hang és a csend együttesen kísért, rémálomba taszít

Az Undertone egyik legnyugtalanítóbb döntése, hogy szinte mindent a hangokra bíz. A film során Evy az egyetlen szereplő, akit látunk – mindenki más kizárólag hangként létezik.
Telefonhívások, felvételek, suttogások. Ez a megoldás klausztrofób, intim és kifejezetten támadó élményt hoz létre.

A rendező, Ian Tuason, nem titkoltan olyan klasszikusokból merített inspirációt, mint a "The Exorcist-Az Ördögűző", a The Blair Witch Project - Ideglelés és a Paranormal Activity – de nem másolja őket. Inkább továbbgondolja: mi történik, ha a jumpscare nem látványból rohamoz, hanem kizárólag hangok által?

Az eredmény: pszichológiailag invazív horror, ahol a csend legalább olyan félelmetes lesz, mint a zavaros zaj kitörések.

Gyász, elszigeteltség és az elfojtott trauma lassú összeomlása

A film mélyén nem démonok tombolnak, hanem feldolgozatlan gyász. Az Undertone arról szól, milyen félelmetes, amikor a trauma nem kap nyelvet, és ezért más formában tör felszínre.

A gondoskodás terhe, az elszigeteltség, az állandó készenléti állapot fokozatosan bontja le Evy mentális védelmi falait. Egyenesen hasonlít Johnny Depp - Titkos ablak című elsőosztályú produkciójához.

Nina Kiri alakítása nem látványosan „őrül meg” – sokkal rosszabb történik. Apró gesztusokkal, megtorpanó mondatokkal, elcsúszó figyelemmel mutatja meg, hogyan válik a félelem állandó háttérzajjá és a bennünk lüktető pulzussá.

Miért tett rá mindent az A24? Meglepőbb a válasz, mint elsőre gondolnánk

Nem véletlen, hogy a filmet egy több szereplős licitharc után a A24 szerezte meg, méghozzá középső hétjegyű összegért. Az Undertone világpremierje a Fantasia Filmfesztiválon zajlott, ahol elnyerte a kanadai közönségdíjat, és azonnal a „presztízs horror” kategóriába sorolták.

A kritikusok a filmet olyan kamara horrorokhoz hasonlították, mint az “Éjszaka a házban” vagy a “Jane Doe boncolása” című pszichológiai-horror film, ugyanakkor kiemelték: az Undertone hangalapú megközelítése ritkább és kockázatosabb anyaggal dolgozik – és meglepő módon nagyon is működik.

Egy film, ami után másképp hallgatod a csendet és nem biztos, hogy megnyugtat

Az Undertone nem ad gyors megkönnyebbülést. Nem zár le mindent, nem magyaráz túl. Inkább beleültet egy nyugtalan állapotba, és ott hagy. Napokra.

Ha szereted az olyan pszichológiai horrorokat, ahol a félelem nem elillan a stáblista után, hanem veled jön haza, akkor ez a film nem opcionális. Csak egy tanács: mielőtt lekapcsolod a villanyt, nézz körül. És hallgass bele a csendbe.

Az Undertone 2026. március 13-án érkezik a mozikba Kanadában. És lehet, hogy utána a zseblámpa már nem tűnik túlzásnak.

Az alábbi videóban látható a közelgő “Undertone” című pszichológiai rémálom előzetese: 

Forrás: lovehorror és fandomwire