A magyarok és az oroszok között van valami rendkívüli hasonlóság, erre nem gondoltál volna

Azt gondolnánk, hogy Oroszország és Magyarország között óriási a kulturális távolság – más nyelv, más történelem, más világ. A felszínen valóban rengeteg a különbség, de ha egy kicsit mélyebbre ásunk, meglepő dolgok derülhetnek ki.

Egy Oroszországban élő magyar tartalomgyártó például egészen konkrét párhuzamokat fedezett fel a két nép között, a hétköznapok szintjén, a maga humoros módján. Nem statisztikai adatokra vagy politikai elemzésekre kell gondolni, hanem apró szokásokra, viselkedésmintákra, hanem azokra a dolgokra, amik megmutatják, hogyan gondolkodunk mi emberek a világról.

A találékonyság alap

Akár egy városi panelházban, akár egy vidéki kis faluban él az ember, egy biztos: ha elromlik valami, nem feltétlenül hívjuk egyből a szerelőt. Először mi magunk próbáljuk megoldani, aztán ha nem sikerül, áthívjuk a szomszédot. Ez az a mentalitás, ami nemcsak Magyarországon, de Oroszországban is kőbe van vésve. A „majd én megoldom” attitűd szinte az anyatejjel ívódik belénk. Például ha nincs melegvíz, akkor előkerül a lavor, megy rá a forralt víz, és már kész is a barkács-zuhanyzó.

Ez a fajta kreativitás nem a lustaságról szól, inkább egyfajta büszkeség és takarékosság keveréke. Mert miért fizetnél azért, amit egy kis ügyességgel te magad is meg tudsz oldani? Általában...

Nincs pazarlás

Nálunk és az oroszoknál sincs olyan, hogy egy kiürült befőttesüveget csak úgy kidobunk. A fagyisdoboz az új ételes doboz, a szatyor pedig „szatyor a szatyorban” elv szerint kap helyet a fiók mélyén. Nem feltétlenül a környezettudatosság mozgatja ezt, hanem a „jó lesz ez még valamire” logika, amit szintén nehéz tanítani: vagy beléd nevelték gyerekként, vagy soha nem fogsz ráérezni.

És hogy mi történik ezekkel a dobozokkal, üvegekkel? Rosszabb esetben évekig porosodik, jobb esetben lekvár kerül bele, vagy épp savanyúság, amit a konyhaasztal mellett, kis tűzhelyen készítenek családok nyaranta, pont úgy, mint Szibériában vagy épp Békéscsabán.

Mosoly ritkán, de akkor tényleg

A magyarokról gyakran mondják, hogy nem túl mosolygósak. Az oroszoknál ha valaki az utcán csak úgy mosolyog, még bolondnak is nézik miatta. De aki ismeri bármelyik népet közelebbről, az tudja: ha mosoly van, az valódi. Ez a zárkózottság sokszor félreérthető, de az a fajta kapcsolat, amit így kialakít az ember, sokkal mélyebb és tartósabb. Mert ha egyszer megnyílik, akkor onnantól számíthatsz rá. Akár egy befőttesüvegnyi eperlekvárra is, amit gondosan félretett neked.

Ha kíváncsi vagy a teljes videóra, és a tartalomgyártó meglátásaira, akkor nézd meg a videót is: