Miért rothad a vöröshagyma belseje? Erre senki nem gondolna

A vöröshagyma az egyik leggyakrabban használt alapanyag a konyhában, azonban számos háztartásban tapasztalható, hogy a hagyma belseje látszólag minden előjel nélkül elrothad, lebomlik. Mi áll ennek a hátterében?

A nyálkás rothadást egy Burkholderia gladioli pv. alliicola nevű baktérium okozza, amely már a termesztés során is megfertőzheti a növényt.

Kezdetben a betegség hervadó, sárguló levelek formájában jelentkezik, később pedig a hagyma nyaki része puhulhat meg. Bár kívülről az érintett hagyma még egészségesnek és frissnek tűnhet, a belsejében már megindulhat a növényi rostok lebomlásának folyamata.

A tárolás során a fertőzés még inkább felerősödhet. A hagyma belső burkai először elvizenyősödnek, majd a rothadás a tönk irányába haladva az egész hagyma szerkezetét tönkreteheti. Súlyosabb esetekben a belső szövetek teljesen összeomlanak és kiszáradnak, így a hagyma összezsugorodik, vagy összenyomásra a rothadt részek kifolynak a nyaki részen keresztül.

Hogyan terjed a betegség?

A nyálkás rothadás nedvesség jelenlétében terjed és a hőmérsékleti viszonyoknak megfelelően különböző sebességgel alakul ki:

Meleg nyári időben a hagyma gyorsabban rothadásnak indulhat és akár egy hét alatt teljesen tönkremehet. Hűvösebb környezetben, például tárolás esetén, az 5°C körüli hőmérséklet lassítja a folyamatot, de a fertőzés továbbra is terjed, és néhány hónap alatt komolyabb károkat okozhat.

A fertőzés bejárati “kapuja” gyakran a hagyma mechanikai sérüléseinél található, amelyet az öntözéskor keletkező túlzott nedvesség, rovarok által létrehozott sebzések, esetlegesen kapálás vagy betakarítás során keletkező sérülések okozhattak.

Hogyan előzhetjük meg szeretett élelmiszerünk belső lebomlását?

A legjobb védekezés a megelőzés! Az alábbi lépésekkel csökkenthetjük a baktériumos fertőzés kockázatát:

Kerüljük a zöldség túlzott öntözését és a hosszan tartó, lecsapódó harmatképződést, amennyire lehet, hiszen a nem várt időjárásbeli tényezők és a nem megfelelő termesztési körülmények kedveznek a baktériumok szaporodásának.

Természetesen sokszor az időjárási tényezők ellen nem sokat lehet tenni, főleg akkor, ha valaki nagyobb mennyiségben, például farmon ültetett több hektárnyi hagymát. A harmatképződés üvegházakban és fóliasátrakban nagyobb eséllyel kialakulhat, de mélyfekvésű területeken, mulccsal takart talaj esetén, hűvös, párás időjárás esetén is előfordulhat, valamint ha a növények túl sűrűn helyezkednek el egymás mellet.

A megfelelő szellőzés biztosításával, a növényállomány ritkításával és az öntözés optimalizálásával azonban csökkenthetjük a fertőzésveszélyt.

A hagyma gyökérnyaka különösen érzékeny a sérülésekre, amelyek kaput nyithatnak a kórokozók számára. Ezért minimalizáljuk a mechanikai sérülések kockázatát, legyen szó kézi kapálásról vagy kártevők elleni védekezésről:

• A kapálás és egyéb talajművelési munkák során ügyeljünk arra, hogy ne sértsük meg a hagymák felszínét, mert a nyílt sebek kedveznek a baktériumos és gombás fertőzéseknek.

• A hagymalégy és más kártevők rágási sérüléseket okozhatnak, amelyek szintén növelik a fertőzésveszélyt. Célszerű biológiai vagy vegyszeres védekezést alkalmazni a populációjuk csökkentése érdekében.

• Az egészséges növények ellenállóbbak a fertőzésekkel szemben. Kiegyensúlyozott tápanyagellátással (különösen kálium- és kalciumtartalmú műtrágyázással) segíthetjük a gyökérnyak erősödését.

A betakarítás időzítése

Csak teljesen beérett hagymát szedjünk fel – Az éretlen hagymák szövetei lágyabbak, így fogékonyabbak a baktériumos betegségekre. Az érés egyik jele, hogy a hagyma szára elkezd elszáradni és lefekszik, lehajlik a talajra.

A pörköltbe, levesbe, szendvicsbe való zöldséget száraz időben érdemes betakarítani, hiszen a nedves környezet elősegíti a baktériumok terjedését.

Kerüljük a hagymák durva kezelését, ütődését vagy horzsolódását, hiszen ezek sérüléseket okozhatnak, amelyek fertőzéshez vezethetnek

Szárítás és tárolás

A betakarítás utáni megfelelő kezelés kulcsfontosságú a tárolási betegségek elkerülése érdekében:

• A hagymát betakarítás után jól szellőző, száraz helyen kell szárítani, hogy a külső héj megfelelően megszilárduljon és védőréteget képezzen a fertőzésekkel szemben. A szárítás általában 2-3 hétig tart, és segít minimalizálni a rothadás kockázatát.

• Távolítsuk el azokat a hagymákat, amelyek betakarítás közben sérültek vagy már rothadás jeleit mutatják, hogy megelőzzük a betegség átterjedését a többi tárolt hagymára.

Optimális tárolási körülmények

A megfelelő tárolási környezet kulcsfontosságú a baktériumos fertőzések megelőzésében és a hagyma hosszú eltarthatóságának biztosításában:

• A hagymát 0–2°C között és 60–70%-os relatív páratartalom mellett ajánlott tárolni, hogy minimalizáljuk a baktériumok és gombák szaporodását.

• A hagyma tárolására szolgáló helyiségnek jól szellőzőnek kell lennie, hogy a felesleges nedvesség el tudjon távozni.

• Ha ládákban vagy zsákokban tároljuk a hagymát, ne halmozzuk túl magasra, mert a rossz légáramlás miatt megnő a páralecsapódás és a rothadás veszélye.

• Időnként érdemes átvizsgálni a tárolt hagymát, és eltávolítani azokat a fejeket, amelyek romlásnak indultak, hogy megelőzzük a fertőzés továbbterjedését.

Ezeknek az intézkedéseknek a betartásával jelentősen csökkenthetjük a baktériumos betegségek kialakulásának esélyét, és biztosíthatjuk a hagyma hosszú távú eltarthatóságát

Ne hagyd, hogy kárba vesszen a hagymád!

Ha odafigyelsz a hagymatermesztés és tárolás részleteire, hosszabb ideig élvezheted az egészséges és friss, lédús vöröshagymát a konyhában!

Az alábbi videó segít a kellemetlen növényi betegség diagnosztizálásában: