Sokkolta a nézőket a magyar film, amiben egyetlen párbeszéd sincs

Habár manapság sokan ekézik a magyar filmipart, ha egy kicsit visszatekintünk az időben, látható, hogy nem is egy olyan magyar film készült már, melyek belopták magukat a nézők szívébe, miközben a kritikusok elismerését is elnyerték – hazai és nemzetközi szinten egyaránt.

 

Pálfi György pedig egy olyan rendező, akinek neve hallatán még külföldön is felkapják a fejüket az emberek, hiszen olyan alkotásokkal robbant be a köztudatba, mint például a 2006-os Taxidermia, hírnevét pedig csak tovább növelte a 2014-es Szabadesés, a 2018-as Az Úr hangja és a 2021-es Mindörökké.

 

 

A rendező-forgatókönyvírónak azonban még karrierje elején született egy olyan alkotása, melyet kevesen ismernek, ennek ellenére számtalan díjat nyert hazai és nemzetközi szinten is, többek között: a legjobb első film díját; az év felfedezettje díját; a legjobb rendezőnek járó díjat és még számos másikat.

 

A szóban forgó alkotás a 2002-ben debütált, Hukkle című film, mely több szempontból is rendkívül érdekes: a forgatás helyszíne a Tolna megyei Ozora volt, és a helyi lakosok is közreműködtek. Noha a film cselekménye nem túl akciódús, egészen elképesztő jelenetekkel dolgozik.

 

 

Idilli falusi képeket láthatunk a filmben: kocsmában tekéző férfiakat; egy padon csukló idős férfit; egy kocsist, aki menet közben elszundít a kocsiján; valamint rendőröket, akik rejtélyes gyilkossági ügyekben nyomoznak. Mindez egészen átlagosnak lenne mondható, csakhogy 

A 78 perces játékidő alatt persze hallani emberi hangokat, például csuklást és morgásokat, de egyetlen beszélgetés sem hallható benne. További érdekesség, hogy az alkotás részben a "tiszazugi méregkeverő asszonyok" nem mindennapi történetét dolgozza fel, azokét a nőkét, akik a feljegyzések szerint közel 300 embert mérgeztek meg 1911 és 1929 között különböző tiszántúli falvakban.