Igaz történet alapján készült Bud Spencer és Terence Hill leghíresebb filmje, ez az egyetlen

Bud Spencer és Terence Hill filmjei fikciók, kivéve egyet. A pofonosztó páros egyik, ha nem a leghíresebb közös filmje, a Kincs, ami nincs történetét bizony valós események ihlették. Bár a Pongo Pongo-sziget nem létezik, és Anulu sem majszolja a banánt valami elhagyatott helyen a tenger közepén, mégis igaz történet alapján készült ez a produkció, ugyanis a benne látható japán katona, Kamasuka szála nem kitaláció.

A Kincs, ami nincs megszállottan, kitartóan harcoló katonája az amerikai erőktől védi Pongo Pongo-szigetét, csakhogy a világháború már régen véget ért, ám neki elfelejtettek szólni, hogy hazatérhet Japánba. Kamasuka így aztán a szigeten ragad, megismerkedik ott a helyi törzs vezetőjével, Mamával, és születik egy közös gyermekük, az ütődött, de szeretnivaló Anulu.

Félig kopasz, ősz hajú bácsika lett a Kincs, ami nincs ikonikus Anulujából: így néz ki most Salvatore Borghese

Olvass tovább...

A katona, akinek története révén alkották meg Kamasukát, valós személy volt. Onoda Hiroo 22 éves volt, mikor a második világháborúban három társával együtt gerillaharcra kényszerült a Fülöp-szigetekre. Bár szórólapok eljutottak hozzájuk, miszerint véget ért a háború, ők ezt nem akarták elhinni; azt gondolták, az amerikaiak terjesztik csupán ezt az álhírt, hogy felszabaduljon a térség, és átvegyék felette az uralmat. Még akkor sem hitték el, amikor maga Jamasita Tomojuki tábornok aláírásával kaptak parancsot a megadásra, hamisítványnak gondolták, mivel tele volt helyesírási hibákkal.

Így aztán Onodo Hiroo és két társa a szigeten maradt. A dzsungelben gyümölcsökön és farmokról ellopott állatokon éltek. Ott tartózkodásuk során összesen 30 embert öltek meg, akiket ellenséges katonáknak hittek, pedig valójában ártatlan gazdálkodók és rendőrök voltak. Hiroo utolsó társa 1972-ben halt meg, miután lelőtte a helyi rendőrség. Az utolsó japán katona még két évig tartott ki, végül a hippi egyetemista társa, Suzuki Norióval kötött barátsága miatt tette le a fegyvert. 1974 márciusában vitték aza.

Onoda Ferdinand Marcosnak, a Fülöp-szigetek elnökének adta át a kardját, ugyanakkor átadta az összes töltényét és kézigránátját is. Mikor hazatért Japánba, hősként fogadták. A veterán katona azonban nem érezte már magát otthon a modern országban, így aztán Brazíliába költözött. 1984-ben visszatért Japánba, hogy oktató táborokat hozzon létre a japán katonáknak.

2010-ben készült vele egy beszélgetés, amiben magyarázatot adott arra, hogy miért folytatta még három évtizeden keresztül a háborút.