Keresés
promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
A SkyShowtime legújabb filmje belőled is kihozza a vérgőzös vadállatot, Christian Bale és Robert DeNiro is visszaadhatja az Oscarját egy ilyen brutális átalakulás láttán

A SkyShowtime legújabb filmje belőled is kihozza a vérgőzös vadállatot, Christian Bale és Robert DeNiro is visszaadhatja az Oscarját egy ilyen brutális átalakulás láttán

Borítókép:  Profimedia
Zene, Film & Kultúra
Kategória fejléc

Nem minden filmet azért nézünk, mert érdekes a történet: van mikor csak a szemünket legeltetjük a meseszép istennők (és néha férfiak) fenekén.

A modern akciófilmezés egyik koronázatlan királya a jól ismert (rossz) sztereotípiáknak tökéletesen megfelelő,  minden hájjal megkent, nehéz természetű, mindenkivel ordibáló Joel Silver. 

Az akciófilmes producerpápa neve persze csak a VHS korszakon szocializálódott rajongóknak lehet ismerős, de Silver pályáját olyan akció-klasszikusok jelölik, ki, mint a Halálos fegyver 1-4. és a Die Hard 1-2. részei, a 48 óra és a Megint 48 óra Eddie Murphy és Nick Nolte párosával, a két Schwarzenegger opusz, a Ragadozó és a Kommandó, vagy a 90-es évekből Az utolsó cserkész és a Pusztító.

Többek között Silvernek köszönhető továbbá, hogy a Wachowski-testvérek betörtek Hollywoodba (Mátrix-trilógia, V mind vérbosszú, stb.), hogy a forgatókönyvíróként már befutott Shane Black rendezőként is bizonyíthatott (Durr durr és csók, Rendes fickók) hogy Robert Downey Jr. megint szerepeket kapott (Gothika) vagy hogy Guy Ritchie újra feltalálta magát a Madonnával kötött házassága után (Spíler, Sherlock Holmes 1-2.).

Ebben az impozáns sorban már-már el is felejtődött Silver egyik '89-es filmje, az Országúti diszkó, egészen addig, amíg valaki úgy nem döntött, hogy érdemes lenne leporolni ezt a minden ízében 80-as éveket árasztó darabot, amiben Patrick Swayze a Dirty Dancingben látott táncos koreográfiákat cserélte harcművészetre.

Az Országúti diszkó nem egy jó film, de rengeteg elem fellelhető benne, amit a 80-as évek akciófilmjeiben szeretni lehetett.

Ilyen a klasszikus western-felállásokat nagyvárosi miliőbe költöztető alapsztori, tesztoszteronnal túlpumpált főhős, aki puszta kézzel tépi ki a gigádat, egy kis haverfilmes jelleg, érdes beszólásokkal,  blues-rock zenék, fedetlen női keblek és rengeteg robbanás. Ha itt felgyújtanak valamit az minimum úgy néz ki, mint ha 10 kiló dinamittal aknázták volna alá az egész épületet.

Nézzétek meg ezt a közel zseniális jelenetsort. Ilyet ma már nem lehetne leforgatni, politikailag annyira inkorrekt, és az új feldolgozásból bizony ki is maradtak a cicik:

Ugyanakkor nem mintha az új Országúti diszkó rászorulna, hogy meztelen női testekkel pakolják tele, sőt. Ez már egy másik világ, és bár Silver neve ezúttal is ott van a producerek névsora között, az új feldolgozás csak nyomokban viseli a Silverre jellemző kéznyomokat - például most is van annyi megalománia egy útszéli csehó történetében, hogy felrobbanjon benne egy jacht, vagy hogy a főhős egy motorcsónakkal repüljön bele a címbeli épületbe.

Ez a remake annyira maszkulin, hogy bár tele van csinosabbnál csinosabb nőkkel (élükön az ügyeletes oldalbordát játszó Daniela Melchiorral), lényegében végig Conor McGregor csupasz feneke, és Jake Gylenhaal kipattintott felsőteste a legfőbb látványosság.

Az új feldolgozás sincsen tehát híján a "költői túlzásoknak", lényeges különbség azonban, hogy itt komolyan vették a drámai töltetet, és ennek köszönhetően nem csak papírmasé figurákat mozgat a sablonos történet, hanem komoly hangsúly helyeződik a karakterábrázolásokra.

McGregor őrülten túltol minden jelenetet, még leparkolni sem tud anélkül, hogy ne okozzon milliós károkat, de ezek az öncélú jelenetek remekül építik, roppant szórakoztató nézni az ámokfutását. Itt is van a film előzetese, amit SkyShowtime-on már streamelhetünk is:

A show persze Jake Gyllenhaalon múlik, aki egy személyben felelős azért, hogy a remake végül elkészülhetett Doug Liman (A holnap határa, A Bourne-rejtély) rendezővel a fedélzeten. Ha nagy fizikai átalakulásokról van szó, akkor valószínűleg Christian Bale vagy Robert De Niro lehet a csúcstartó, olyan sokszor szánták már rá magukat, hogy egy-egy szerep kedvéért őrülten soványra fogyjanak, meghízzanak, vagy izmot építsenek. Ennek általában elismerésekben, díjakban is megnyilvánuló eredménye is van, Jake Gyllenhaallal azonban nem ez a helyzet.

A színész először a Perzsia hercege kedvéért alakult át cingár fiúból izmos akcióhőssé, de ezeket gyorsan ledobta. Öt évvel később jött a Mélyütés című sportdráma, itt már sokkal szálkásabb izomkötegeket varázsolt magára Gyllenhaal, ám a film sokkal kevesebbet adott, mint amennyit előzetesen ígért. Az Országúti diszkóért viszont megérte minden egyes edzőteremben töltött pillanat.

Félreértés ne essék, Gyllenhaal Oscar-díjat ezért a szerepért sem fog kapni, mivel bár a készítők sok ponton igazítottak a történeten, hogy átélhetőbb, komolyan vehetőbb legyen, attól még az új feldolgozás is ugyanolyan "Over the top" gagyiság, mint 80-as évekbeli elődje - de a szó legjobb értelmében.

Gyllenhaal egyesti magában a drámai színészet és az akcióhősök legjobb tulajdonságait, nem csak arról van szó, hogy 42 évesen több izmot pakolt magára, mint valaha, hanem hogy a gyilkos tekintetének és a testkultúrájának köszönhetően mélységesen elhisszük, hogy egy robbanásra váró időzített bomba, aki korábban az UFC-ben is világbajnok volt.

Minden tiszteletem Patrick Swayze iránt, de egy lapon sem említhető azzal a színészi teljesítménnyel, amint Gyllenhaal itt lerak az asztalra. Ráadásul az új Országúti diszkóban a koreográfiák olyan kameramozgásokkal párosulnak, amivel 80-as évekbeli elődje aligha versenyezhet - kivételesen a CGI-t is inkább csak dicsérném.

A történet nyilvánvalóan csak ürügy arra, hogy ezeket megmutassák nekünk, de ha már ürügyet kellett keresni, akkor megtalálták az egyik legjobbat. Itt megnézhetitek a film nyitójelenetét, ami mindent elárul arról, hogy ki ez a figura: még ütnie sem kell hozzá.