Vérfagyasztó részletek derültek ki Kabos Gyula haláláról, ellenséges erők tették tönkre legnagyobb színészlegendánk életét

Mindenkori egyik legnagyobb színészcsillagunk Kabos Gyula sikert sikerre halmozott a pályafutása során és egy ország rajongott érte, végül mégis elszegényedve, mellőzve távozott az élők sorából.

Kabos Gyula 1887. március 19-én született zsidó családban Budapesten, Kann Zsigmond és Meister Róza fiaként, majd 1901 és 1905 között a Wesselényi utcai kereskedelmi iskolában tanult, mellette 1902 és 1905 között Solymosi Elek színiiskoláját végezte el. Színészi pályáját pedig még abban az évben Szabadkán el is kezdte.

Első színpadi fellépésére 1902. április 17-én a Népszínházban került sor még statisztaként. Egy operettben volt lámpavivő a kínai menyegző jelenetben, de izgalmában rossz helyre lépett, s a zenekari árokba zuhant. Mivel a brácsásra esett, így a zene is abbamaradt. Erre a következőképpen emlékezett vissza:

… így lett az én első fellépésem lelépés. Szóval mindjárt a pályakezdeten azt csináltam, ami később is megmaradt szerepkörömnek: tragikus figurát alakítottam. Komikus volt, mert nevettek az emberek – tragikus volt, mert úgy megütöttem magam, hogy utána két hétig nyomtam az ágyat

Pályája pedig ezt követően nagyon sokáig csak felfelé ívelt. 1926–1929 között már a Fővárosi Operettszínház tagja volt, majd 1929 novemberétől hat hónapra a színház igazgatója is lett, amit Fővárosi Művész Színházra keresztelt át. Először Zsolt Béla Erzsébetváros c. darabját mutatták be, amely vezetése alatt a színház legnagyobb sikere volt. Igazgatói vállalkozása azonban hamarosan megbukott, és elvesztette vagyonát.

Később azonban egészen pontosan 1931-ben megkapta a Hyppolit, a lakáj című filmvígjátékban Schneider Mátyás szerepét, ami a mai napig kitörölhetetlenné teszi a hazai színjátszás legnagyobbjai közül.

Néhány évvel később azonban sorsa örökre megpecsételődött, az 1938-ban bevezetett antiszemita törvények miatt ugyanis sorra vesztette el munkáit.  A mesteri humorral megáldott kiváló művész anyagi nehézségei és a meghurcoltatástól való félelem pedig végül menekülésre kényszerítette. Feleségével 1939. február 1-én szállt fel a hajóra, ami tíz nap után New Yorkban kötött ki.

Ám a megkérdőjelezhetetlen tehetséget még az emigrálás fájdalma sem törte meg és kint Amerikában tovább játszott a disszidens magyarok előtt. Azonban angol nyelvtudásának hiánya nem tette lehetővé, hogy ott is komoly szerepeket kapjon, és betörjön az amerikai filmiparba.

Komikus szerepeket szeretnék játszani, leginkább olyanokat, amelyek tragikumba hajlanak. Nemcsak felületesen nevettetni, hanem mély, igaz emberi érzéseket szólaltatni meg a színpadon: ez minden vágyam

– mondta, ám ez beteljesületlen álom maradt számára.

Az utolsó évei végül komoly mellőzöttségben teltek és hozzá méltatlan módon egy parányi, fűtetlen New York-i lakásban húzták meg magukat a feleségével teljes szegénységben attól rettegve, hogy éhen halnak. 1941 őszén éppen egy kis brooklyni színházban játszott, amikor előadás közben rosszul lett és hiába tiltotta el orvosa a színpadtól, ő továbbra is fellépett, és második rosszulléte után a harmadiknál tüdőgyulladást kapott.

Kabos Gyula életének utolsó két hetét egy kórházban, oxigénsátorban töltötte, ott is hunyt el. Halálát követően New Jersey államban temették el Kobas néven, s mivel rosszul vésték fel a nevét, sírjára csak évtizedekkel később – hosszú kutatómunka eredményeként – akadtak rá. Hamvait pedig végül hazahozták, és 1996. november 30-án temették újra a Farkasréti temetőben.

Forrás: Meglepetés Magazin / Wikipédia