Megoldódott a gordiuszi csomó több ezer éves rejtélye, íme a teljes igazság Nagy Sándor legendájáról

A gordiuszi csomó rejtélye már hosszú ideje izgatja az emberek fantáziáját, főleg, hogy a kifejezés lexikalizálódott is a nyelvünkben, gondoljuk csak arra a metaforára amikor valaki egy bonyolult problémát váratlanul nagyon egyszerű módon old meg.

Az azonban a mai napig elég érdekes, hogy vajon honnan ered a gordiuszi csomó kifejezés, és mennyi valóságalapja van a történetének.

A gordiuszi csomó egy Nagy Sándorhoz és a phrügiai Gordion városához kötődő legenda, mely szerint aki ki tudja bontani a csomót, az lesz Ázsia ura.

Miután Krisztus előtt 333-ban Nagy Sándor kis-ázsiai hadjárata során eljutott Gordiumba, Phrügia fővárosába, talált egy templomban egy szekeret, amelynek jármát egy rendkívül bonyolult csomóval rögzítették a rúdjához. A somfaháncsból készített csomót úgy kötötték meg, hogy a végeit elrejtették a csomó belsejében, így kibogozása szinte lehetetlen volt.

A monda szerint Nagy Sándor eleinte sokáig tanácstalanul nézte a feladványt, majd egyszerűen kijelentette, hogy "teljesen mindegy, hogyan bogozom ki", és egy kardcsapással kettévágta az egész csomót.

Akad azonban egy másik verzió is, amely szerint a hódító egyszerűen kihúzta a járomot és a rudat összetartó szeget, és így a csomó lényegében magától kibomlott. Nagy Sándor sikerét még aznap éjjeli mennydörgést és villámlás kísérte, ami a próféták egyébként Zeusz elégedettségének jeleként értelmezték.

De hogy került oda a rejtélyes csomó?

A legenda szerint valamikor régen a phrügiaiaknak nem volt királyuk, ezért Phrügia ősi fővárosának, Telmisszosznak a jósa úgy döntött, hogy az első olyan ember legyen a király, aki egy ökrösszekérrel érkezik a városba.

Egy Gordiasz nevű parasztembert ért ez a szerencse, akinek sorsát korábban egy Zeusztól kapott isteni jel, egy a szekerére szálló sas is megjövendölte. Így amint belépett a városba, a papok meg is választották királynak. Hálája jeléül pedig Gordiasz fia, Midasz édesapja szekerét Szabaziosz phrügiai istennek ajánlotta fel, akit a görögök Zeusszal azonosítottak, a szekér jármát pedig egy tekervényes, somfaháncsból font csomóval illesztette a rúdhoz úgy, hogy a kötél végeit a csomó belsejébe rejtette.

És ez volt az a gordiuszi csomó amit később Nagy Sándornak kellett kibontania.

Nagy Sándor ezt követően vált a gordiuszi csomó jelképévé, amikor is valaki egy bonyolult problémát gyorsan és egyszerűen old meg. Elterjedésében pedig egyébként fontos fontos szerepet játszott Shakespeare is, aki az V. Henrik című királydrámájában használta ezt a kifejezést:

Nagy Sándor legendájáról az alábbi videóban még ennél is többet megtudhatsz!