Zeneszakértőnk tisztázza a világ leggyűlöltebb karácsonyi dala körülötti vitát, jogosan tépjük a hajunkat ha meghalljuk az unalomig ismert dallamot?

A karácsonyi időszak beköszöntével a közterek ünnepi díszekbe és díszkivilágításba öltöznek, megugrik az eladott fenyőfák száma, a bevásárlóközpontok elkezdenek akciózni - és felcsendülnek a karácsonyi zenék. Európában, köztük Magyarországon is nagy hagyománya van az egyházi eredetű énekeknek, mely daloknak gyakran szereplője Jézus és Szűz Mária is, gondoljunk csak az egyik legismertebb karácsonyi dalunkra, a Mennyből az angyalra:

A tengerentúli, amerikai dalkultúrában viszont közel sem bírt akkora kulturális beágyazottsággal a katolikus egyház, mint Európában, így ott a karácsonyi dalok inkább a szeretetről és az ünnepi hangulatról szólnak, könnyűzenei stílusban, leginkább a jazz műfajának harmóniakészletéből és hangszerelésből dolgozva, mint például Bing Crosby híres dala, a White Christmas:

És természetesen, ha karácsony, akkor bizony Mariah Carey, és az All I Want for Christmas.

Az emberek egyik fele tiszta szívből gyűlöli, a másik fele imádja, de az biztos, hogy egy hónapon keresztül akármikor felcsendülhet, ahogy az is, hogy Mariah Careynek már soha többet az életben nem kell dolgoznia - a jogdíjakról szóló igen vastag csekkeket a Jézuska bizony stabilan hozza a művésznőnek évről évre. Köztünk is megoszlanak a szerkesztőségben a vélemények a dalról, így megkértük zenei szakértőnket, hogy segítsen kicsit tiszta vizet önteni a pohárba, és árulja el, mitől lehet szeretni ezt a dalt:

Kezdjünk rögtön pár alapvetéssel. A dal egyértelműen karácsonyi dalnak készült, benne van a címben, és szinte végig kíséri az egészet a háttérben egy kis finom csengettyűzés. A bevezető nagy ívű, Mariah Carey-s, dívás éneklés, G-dúrban vagyunk, xilofon, zongora kísér, és az amerikai régi vágású jazzdalok modorában finom vonóskíséret is beúszik, a G-dúr egy bluesos váltással felkúszik a negyedik fokra majd bumm, karácsony - a nagytercből kisterc lesz, C-dúrból C-moll: ez az a bizonyos hangköz váltás, ami szinte az összes híres amerikai karácsonyi dal legjellemzőbb karakterisztikája, erre mondják, hogy ez a dal olyan "karácsonyi hangulatú".

Az intro után erősebb csengettyűzés, zongoraakkordok, és tempóváltás: az átvezetőnk akkordmenete szintén jazzklisé, egy úgynevezett I-vi-ii-V (római számok jelölik a skálák megfelelő fokát, a kicsi vagy nagy karakter jelöli hogy dúr vagy moll az akkord, akik esetleg tanultak szolmizálni, azoknak: DÓ-lá-ré-SZÓ), majd indul az éneklés, pörgős tempóban, ahol visszatér az intro bluesos harmóniaköre, a refrén pedig az intro és az átvezető egyfajta egyberántása.

A dallam az alatta lévő akkordok hármashangzataiból dolgozik, nincs túlbonyolítva, mindössze a C-moll "esz" hangja van kölcsönvéve egy másik hangnemből (és van még egy úgynevezett "kék hang"-unk is, egy B), egyébiránt kezdő énekesek is elő tudják adni. 

Az átvezető rész, ahol Carey igazán kiereszti a hangját, átvált az eddig használt G-dúr hangnem párhuzamos molljára, az E-moll-ra, ezt a domináns funkcióban megjelenő H kisszeptim akkordunk miatt tudjuk, itt van a dal drámai csúcspontja, ami után még egyszer megismétlődik a verze, és a refrénnel fut ki a dal.

Összefoglalva tehát, ízlésről vitatkozni nem lehet, azonban az biztos, hogy egy nagy alapossággal megírt dalról van szó, profi produkció. Abban pedig egészen biztosak vagyunk, hogy amíg az emberiség fenntartja a modern civilizációt, a dal minden karácsonykor elő fog kerülni a világ nyugati felén.