Zeneszakértőnk tisztázza a világ leggyűlöltebb karácsonyi dala körülötti vitát, jogosan tépjük a hajunkat ha meghalljuk az unalomig ismert dallamot?

Neked is hánynod kell ha meghallod ezt a dalt?
A karácsonyi időszak beköszöntével a közterek ünnepi díszekbe és díszkivilágításba öltöznek, megugrik az eladott fenyőfák száma, a bevásárlóközpontok elkezdenek akciózni - és felcsendülnek a karácsonyi zenék. Európában, köztük Magyarországon is nagy hagyománya van az egyházi eredetű énekeknek, mely daloknak gyakran szereplője Jézus és Szűz Mária is, gondoljunk csak az egyik legismertebb karácsonyi dalunkra, a Mennyből az angyalra:
A tengerentúli, amerikai dalkultúrában viszont közel sem bírt akkora kulturális beágyazottsággal a katolikus egyház, mint Európában, így ott a karácsonyi dalok inkább a szeretetről és az ünnepi hangulatról szólnak, könnyűzenei stílusban, leginkább a jazz műfajának harmóniakészletéből és hangszerelésből dolgozva, mint például Bing Crosby híres dala, a White Christmas:
És természetesen, ha karácsony, akkor bizony Mariah Carey, és az All I Want for Christmas.
Az emberek egyik fele tiszta szívből gyűlöli, a másik fele imádja, de az biztos, hogy egy hónapon keresztül akármikor felcsendülhet, ahogy az is, hogy Mariah Careynek már soha többet az életben nem kell dolgoznia - a jogdíjakról szóló igen vastag csekkeket a Jézuska bizony stabilan hozza a művésznőnek évről évre. Köztünk is megoszlanak a szerkesztőségben a vélemények a dalról, így megkértük zenei szakértőnket, hogy segítsen kicsit tiszta vizet önteni a pohárba, és árulja el, mitől lehet szeretni ezt a dalt:
Kezdjünk rögtön pár alapvetéssel. A dal egyértelműen karácsonyi dalnak készült, benne van a címben, és szinte végig kíséri az egészet a háttérben egy kis finom csengettyűzés. A bevezető nagy ívű, Mariah Carey-s, dívás éneklés, G-dúrban vagyunk, xilofon, zongora kísér, és az amerikai régi vágású jazzdalok modorában finom vonóskíséret is beúszik, a G-dúr egy bluesos váltással felkúszik a negyedik fokra majd bumm, karácsony - a nagytercből kisterc lesz, C-dúrból C-moll: ez az a bizonyos hangköz váltás, ami szinte az összes híres amerikai karácsonyi dal legjellemzőbb karakterisztikája, erre mondják, hogy ez a dal olyan "karácsonyi hangulatú".

Áll a bál Tóth Gabi új dala miatt, egymásnak estek a kommentelők: zenei szakértőnk elmondja az igazságot az Átkozott nyárról
Olvass tovább...
Az intro után erősebb csengettyűzés, zongoraakkordok, és tempóváltás: az átvezetőnk akkordmenete szintén jazzklisé, egy úgynevezett I-vi-ii-V (római számok jelölik a skálák megfelelő fokát, a kicsi vagy nagy karakter jelöli hogy dúr vagy moll az akkord, akik esetleg tanultak szolmizálni, azoknak: DÓ-lá-ré-SZÓ), majd indul az éneklés, pörgős tempóban, ahol visszatér az intro bluesos harmóniaköre, a refrén pedig az intro és az átvezető egyfajta egyberántása.
A dallam az alatta lévő akkordok hármashangzataiból dolgozik, nincs túlbonyolítva, mindössze a C-moll "esz" hangja van kölcsönvéve egy másik hangnemből (és van még egy úgynevezett "kék hang"-unk is, egy B), egyébiránt kezdő énekesek is elő tudják adni.
Az átvezető rész, ahol Carey igazán kiereszti a hangját, átvált az eddig használt G-dúr hangnem párhuzamos molljára, az E-moll-ra, ezt a domináns funkcióban megjelenő H kisszeptim akkordunk miatt tudjuk, itt van a dal drámai csúcspontja, ami után még egyszer megismétlődik a verze, és a refrénnel fut ki a dal.

Azahriah és Korda György ügyében nem csitul a botrány: zenei szakértőnk önt tiszta vizet a pohárba
Olvass tovább...
Összefoglalva tehát, ízlésről vitatkozni nem lehet, azonban az biztos, hogy egy nagy alapossággal megírt dalról van szó, profi produkció. Abban pedig egészen biztosak vagyunk, hogy amíg az emberiség fenntartja a modern civilizációt, a dal minden karácsonykor elő fog kerülni a világ nyugati felén.
