Áll a bál Tóth Gabi új dala miatt, egymásnak estek a kommentelők: zenei szakértőnk elmondja az igazságot az Átkozott nyárról

Tóth Gabit az ország a Megasztárból ismerhette meg, nővére, Tóth Vera szintén elismert énekesnő. Bár az utóbbi időben főként a balhés magánélete miatt került a címlapokra, azért a zenei karrierjét sem hagyta félbe. Nagy sikerű sorozatunkat folytatván felkértük ismét zenei szakértőként, adjunk nekünk egy elemzést szakmai szemmel Tóth Gabi új daláról.

Tóth Gabit az ország egy tehetségkutatóból ismerte meg. Nővére már előtte is ismert volt, Vera határozott zenei elképzelést követ következetesen karrierje során: amerikai fekete zenei hagyományokra, elsősorban bluesra és soulra épít,erre a zenei világra rak rá némi sajátos magyaros táncdal-tradicókat. Tóth Gabit ezzel szemben kemény hangú, karcos rockénekesnőként ismertük meg.

Ez az imidzs már egy ideje nem az énekesnő sajátja: a külsőségekben is megjelent a stílusváltás, a bőrdzsekit népmintás szoknyára cserélte, dalaiban elektromos gitár szólok hegedű betétek vannak.

Schobert Larát kegyetlenül alázzák új zenéje miatt, de jogos a kiakadás? Szakértőt kérdeztünk, aki ezt mondta a gyűlölt dalról

Olvass tovább...

Bár az eddigi dalai inkább a magyaros népdalvilágból merítettek, Átkozott nyár című, új dala ismét más stílusban született. A lüktetés egyértelműen a '30-as években Európában kialakult swing zenét idézi (ennek a műfajnak egyik alapítója és leghíresebb képviselője a világhírű roma származású gitáros, Django Reinhardt volt), és a hangneme is fúvós-barát, jazzes B-moll - hegedűn viszont a B-moll egyáltalán nem mondható kényelmes hangnemnek, ennek ellenére a hangszeres művész profin megoldja a feladatot. Gabi itt nem fúvósokkal dolgozik, hanem megtartotta a műfaj jellemző szólóhangszerét, a hegedűt. Biztos kezű hegedülést hallunk, erős vonókezeléssel, ami viszont inkább népi, mint jazzhegedűsők sajátja: a hegedű hangsúlyosan, keményen szól.

Szóljunk pár szót a keverésről is. A swing műfaj egyik jellegzetessége, hogy akusztikus hangszeren játszanak a zenészek, a lemezfelvételek is próbálják visszaadni a kamarahangzást. Ez a dal viszont határozottan modern hangszínekkel lett keverve, nagy visszhangok az akusztikus hangszereken és egyéb effektek - emiatt az embernek van egy enyhe "nem-áll-össze-a-kép" érzése.

Az akkordmenet a könnyűzenében rendkívűl bevett körökre épül, kvartos lépései szintén a '30-as, '40-es évek stílusát jutattják eszébe - a klip fekete-fehérben készült, vállalt az inspiráció. Bár Gabi itt balladát énekel, hangja itt is karcos, rockos - véleményem szerint annyira nem sikerül belesimulnia a kompozicóba, nem igazán érzem őt otthonosnak a dalban.

Tóth Gabi úgy tűnik, folytatja stílusok közti kalandozását. A rockénekesnőből neofolk-stílusra váltott, most pedig egy swinges nótával próbálkozik. Így meglehetősen nehéz egységes énekesi imázst kialakítani, úgy tűnik Gabi még mindig nem tudja, mit is kéne igazán énekelnie. Véleményem szerint eddig a rock vonal állt a legjobban neki, azt tudta a leghitelesebben előadni, de hogy a jövőben milyen irányt fog venni művészete, az természetesen az ő saját döntése.