promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
Brutálisan végzett fél tucat áldozatával a késelős sorozatgyilkos - 45 éve mutatták be John Carpenter Halloweenjét

Brutálisan végzett fél tucat áldozatával a késelős sorozatgyilkos - 45 éve mutatták be John Carpenter Halloweenjét

Borítókép:  Profimedia
Zene, Film & Kultúra
Kategória fejléc

Nem a Halloween találta fel a slasher műfajt, de John Carpenter horrorjában kristályosodtak ki a műfaj alapszabályai. 1978 óta már tíznél is több folytatás készült hozzá, de az eredetihez nem könnyű felnőni. Sőt, szinte lehetetlen.

Halloween egyszerűségében nagyszerű.

Meglehet ma már unalomig ismert minden eleme, és a nézők ingerküszöbe is sokkal magasabbra ugrott, John Carpenter klasszikusa mégis képes elemi erővel hatni a nézőre. A Halloween egy kis költségvetésű B-film, és ez látszik is rajta, viszont ez azzal az előnnyel járt, hogy a rendező olyan dolgokat is megengedhetett magának, amit az amerikai fősodor filmjei nem. Nem csak az implicit erőszakra kell itt gondolni, hanem a film koncepciójára is.

Ma már nem számít újdonságnak, de a 70-es 80-as években még nagyon is az volt, hogy a gonosz nem egy távoli helyen tanyázik, hanem az amerikai kertváros idilljében támad rá a gyanútlan tinédzserekre.

Ebben az időszakban egyre több olyan film készült, ami az amerikai álom széthullását boncolta, a kertvárosi középosztály hamisságát, kiüresedését (Diploma előtt, American Graffiti, stb.). egyebek között Spielberg kertvárosi miliőjében játszódó filmjeiben is diszfunkcionális családokat látunk.

Carpenter úgy kapcsolódik a gyereklelkű rendezőlegendához, hogy félelmetes sorozatgyilkosával több alkalommal is a Cápa vérszomjas címszereplőjét idézi, mikor a szörny szemszögéből mutatja az eseményeket, rögtön a film elején, mikor Michael Myers halálra szurkálja saját nővérét.

Halloween nem egymaga találta fel a kaszabolós slashert, mégis Carpenter volt az, akinél kikristályosodtak a műfaj alapjai.

A ma már unásig ismert szubzsánernek megvoltak a maga előképei, Mario Bava és Dario Argento olasz horrorfilmjei, vagy az amerikai Fekete karácsony és A texasi láncfűrészes, mégis a Halloween köpönyege alól bújt ki a többi klasszikus, mint a Péntek 13, a Rémálom az Elm utcában, vagy a Sikoly.

Az a mai napig vita tárgyát képzi, hogy a Halloween nőgyűlölő, vagy inkább feminista film-e, mivel áldozatai elsősorban (de nem kizárólag) olyan tinédzser lányok, akik épp kezdik megélni a nőiességüket.

A slasher alapszabálya lett, hogy aki szexel, cicit villant, alkoholizál, könnyű drogokkal él, vagy erkölcsileg bármilyen megkérdőjelezhető dolgot művel, annak könnyen baja eshet.

Ezzel szemben a “final girl”, a végső túlélő mindig egy pedáns, szűzies, ártatlan lány. Laurie ennek a típusnak a kiforrott prototípusa, bulizás helyett bébiszitterkedik, nem meri megszólítani a neki tetsző fiút, és tankönyvből is az ő kezében látunk a legtöbbet. A Halloween ugyanakkor úgy működik, mint egy beavatás film, Laurienak a sarkára kell állnia, cselekvő hőssé kell vállnia ahhoz, hogy megküzdjön a gyilkos veszedelemmel, ami kifejezetten progresszív filmé avatja Carpent alkotását.

Halloween rengeteget kölcsönöz Hitchhocktól, a Pszicho ikonikus zuhanyjelenetét konkrétan meg is idézi, de Jamie Lee Curtis castingolása sem a véletlen műve: a színésznő édesanyja Janet Leigh, Hitchcock klasszikusának főszereplője.

Halloween története nem különösebben érdekes vagy rétegelt, sőt, Dr. Loomis (Donald Pleasence, a rendező egyik kedvenc színésze) jelenléte még némi camp-hatást is csempész a vérfürdőbe, amivel a 30-as évek B-filmes horrorjait idézi (főleg Myers szökése a film elején), és a szereplők sem túl okosak, Laurie is többször elfuthatna, helyette ottmarad az eszméletét vesztett sorozatgyilkos mellett.

De ezek ellenére is működik, Carpenter szuggesztív hatáskeltési eszköztára, a vágások, a képkivágások és a zene összessége, a film alig öregedett az elmúlt 45 évben. 

A feszült jelenetek nagyjából 95%-ban sosem történik semmi, de akkor is félsz, aztán amikor meg történik is valami (a hat gyilkosságból csak három történik a képernyőn), akkor össze@€&d magad (az én ingerküszöböm persze nincs igazán magasan, ezt azért rögzítenem kell).

A film elsősorban azért működik, mert Myers elemi gonoszsága sehogy sem racionalizálható, nincs rá magyarázat, teljesen kicsapja a biztosítékot ez az őrület, és ettől lesz igazán félelmetes.

A Halloween a gonosz lényegét fogta meg.

A folytatások némelyike megpróbálta megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, és furcsa szappanopera felé elvinni Myers és Laurie kálváriáját, amivel épp a Halloween filmek esszenciáját irtották ki, és nem is sikerült különösebben emlékezetesre egyik folytatás, soft reboot vagy remake sem. Ehhez az öt évvel ezelőtt indult új Halloween trilógia járt a legközelebb, de a harmadik felvonásnak ismét csúfos vége lett. Újabban egy TV sorozatban gondolkodnak a producerek, de ez már a Sikoly esetében sem sült el valami jól.