Brutálisan végzett fél tucat áldozatával a késelős sorozatgyilkos - 45 éve mutatták be John Carpenter Halloweenjét

A Halloween egyszerűségében nagyszerű.

Meglehet ma már unalomig ismert minden eleme, és a nézők ingerküszöbe is sokkal magasabbra ugrott, John Carpenter klasszikusa mégis képes elemi erővel hatni a nézőre. A Halloween egy kis költségvetésű B-film, és ez látszik is rajta, viszont ez azzal az előnnyel járt, hogy a rendező olyan dolgokat is megengedhetett magának, amit az amerikai fősodor filmjei nem. Nem csak az implicit erőszakra kell itt gondolni, hanem a film koncepciójára is.

Ma már nem számít újdonságnak, de a 70-es 80-as években még nagyon is az volt, hogy a gonosz nem egy távoli helyen tanyázik, hanem az amerikai kertváros idilljében támad rá a gyanútlan tinédzserekre.

Ebben az időszakban egyre több olyan film készült, ami az amerikai álom széthullását boncolta, a kertvárosi középosztály hamisságát, kiüresedését (Diploma előtt, American Graffiti, stb.). egyebek között Spielberg kertvárosi miliőjében játszódó filmjeiben is diszfunkcionális családokat látunk.

Carpenter úgy kapcsolódik a gyereklelkű rendezőlegendához, hogy félelmetes sorozatgyilkosával több alkalommal is a Cápa vérszomjas címszereplőjét idézi, mikor a szörny szemszögéből mutatja az eseményeket, rögtön a film elején, mikor Michael Myers halálra szurkálja saját nővérét.

A Halloween nem egymaga találta fel a kaszabolós slashert, mégis Carpenter volt az, akinél kikristályosodtak a műfaj alapjai.

A ma már unásig ismert szubzsánernek megvoltak a maga előképei, Mario Bava és Dario Argento olasz horrorfilmjei, vagy az amerikai Fekete karácsony és A texasi láncfűrészes, mégis a Halloween köpönyege alól bújt ki a többi klasszikus, mint a Péntek 13, a Rémálom az Elm utcában, vagy a Sikoly.

Az a mai napig vita tárgyát képzi, hogy a Halloween nőgyűlölő, vagy inkább feminista film-e, mivel áldozatai elsősorban (de nem kizárólag) olyan tinédzser lányok, akik épp kezdik megélni a nőiességüket.

A slasher alapszabálya lett, hogy aki szexel, cicit villant, alkoholizál, könnyű drogokkal él, vagy erkölcsileg bármilyen megkérdőjelezhető dolgot művel, annak könnyen baja eshet.

Ezzel szemben a “final girl”, a végső túlélő mindig egy pedáns, szűzies, ártatlan lány. Laurie ennek a típusnak a kiforrott prototípusa, bulizás helyett bébiszitterkedik, nem meri megszólítani a neki tetsző fiút, és tankönyvből is az ő kezében látunk a legtöbbet. A Halloween ugyanakkor úgy működik, mint egy beavatás film, Laurienak a sarkára kell állnia, cselekvő hőssé kell vállnia ahhoz, hogy megküzdjön a gyilkos veszedelemmel, ami kifejezetten progresszív filmé avatja Carpent alkotását.

A Halloween rengeteget kölcsönöz Hitchhocktól, a Pszicho ikonikus zuhanyjelenetét konkrétan meg is idézi, de Jamie Lee Curtis castingolása sem a véletlen műve: a színésznő édesanyja Janet Leigh, Hitchcock klasszikusának főszereplője.

A Halloween története nem különösebben érdekes vagy rétegelt, sőt, Dr. Loomis (Donald Pleasence, a rendező egyik kedvenc színésze) jelenléte még némi camp-hatást is csempész a vérfürdőbe, amivel a 30-as évek B-filmes horrorjait idézi (főleg Myers szökése a film elején), és a szereplők sem túl okosak, Laurie is többször elfuthatna, helyette ottmarad az eszméletét vesztett sorozatgyilkos mellett.

De ezek ellenére is működik, Carpenter szuggesztív hatáskeltési eszköztára, a vágások, a képkivágások és a zene összessége, a film alig öregedett az elmúlt 45 évben. 

A feszült jelenetek nagyjából 95%-ban sosem történik semmi, de akkor is félsz, aztán amikor meg történik is valami (a hat gyilkosságból csak három történik a képernyőn), akkor össze@€&d magad (az én ingerküszöböm persze nincs igazán magasan, ezt azért rögzítenem kell).

A film elsősorban azért működik, mert Myers elemi gonoszsága sehogy sem racionalizálható, nincs rá magyarázat, teljesen kicsapja a biztosítékot ez az őrület, és ettől lesz igazán félelmetes.

A Halloween a gonosz lényegét fogta meg.

A folytatások némelyike megpróbálta megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, és furcsa szappanopera felé elvinni Myers és Laurie kálváriáját, amivel épp a Halloween filmek esszenciáját irtották ki, és nem is sikerült különösebben emlékezetesre egyik folytatás, soft reboot vagy remake sem. Ehhez az öt évvel ezelőtt indult új Halloween trilógia járt a legközelebb, de a harmadik felvonásnak ismét csúfos vége lett. Újabban egy TV sorozatban gondolkodnak a producerek, de ez már a Sikoly esetében sem sült el valami jól.