Keresés

Elérhetőségek

Központi e-mail cím
info [kukac] promotions.hu

Szerkesztőségi e-mail cím
szerk [kukac] promotions.hu

Ügyvezető
maxi@promotions.hu

Programok beküldése
programok@promotions.hu

Karácsonyi meglepi-kritika: leszbikus Kristen Stewart nélkül nem is ünnep az ünnep

Karácsonyi meglepi-kritika: leszbikus Kristen Stewart nélkül nem is ünnep az ünnep

Zene, Film & Kultúra

Karácsonyi meglepi-kritika: leszbikus Kristen Stewart nélkül nem is ünnep az ünnep

Zene, Film & Kultúra

Helmeczi Benjamin - 2020.11.30. 19:09

Az idei év legjobb karácsonyi ajándékaként emlegetik Kristen Stewart leszbikus romantikus vígjátékát, a Karácsonyi meglepi-t (Happiest Season), ami a pandémia miatt teljesen elkerülte a világ mozijait. Míg egyesek biztos remekül fognak szórakozni rajta, mások inkább ezredjére is a Reszkessetek betörők!-et fogják megnézni. Mert nincs karácsony Kevin nélkül...de most már nincs karácsony romkom coming out-filmek nélkül sem? Kritika.

Ha most hirtelen végigtekintek a karácsonyi témájú filmalkotások hosszú listáján, nem nagyon ugrik be egyetlenegy sem, ami a melegekről, illetve a coming outolásról szólt volna, de abban biztos vagyok, hogy még soha nem készült olyan karácsonyi filmként eladott romkom, ami csak eszközként, álcaként használta volna az ünnepet, miközben egy olyan véresen komolyan vett propaganda film, ami majdhogynem teljesen életszerűtlen és komolyan vehetetlen.

Nagyvonalakban összefoglalva ez lenne Kristen Stewart új filmje, a Happiest Season, vagy magyar fordításában a Karácsonyi meglepi, ami az előzetese és a leírása ellenére mégsem annyira vállalhatatlan, mint vártam.

Állítólag egy házasságban a lánykérés a legszebb pillanat. Feledhetetlen, felülmúlhatatlan emlék. Kivéve, ha minden rosszul sikerül. Pontosan így jár Abby (Kristen Stewart), aki arra kér, hogy miután szerelme, Harper (Mackenzie David) édesapjának áldását megkapja, karácsonykor megkérje párja kezét. A probléma csak az, hogy Harper mind ez idáig nem merte árulni a családjának, hogy meleg, így rögtön az érkezés pillanatában elindul egy kínos szituációk okozta lavina, ami stílszerűen pont Szenteste tarol le mindent.

Hogy reagálnának a szülők, ha az egyik gyermekük egyszercsak bejelentené, hogy a saját neméhez vonzódik? Támogatnák őt, vagy elítélnék? Ne adj Isten lemondanának róla? Ezek a kérdések minden bizonnyal a legtöbb meleg fejében lejátszódnak, mikor arra készül, hogy coming outoljon, vagyis – ahogy olyan frappánsan magyarosították – „előbújjon”. Valószínűleg egy páran úgy gondolják, hogy a Szeretet ünnepe egy kiváló alkalom arra, hogy felfedjék a szülők, a család, és az ismerősök előtt, hogy kik is ők valójában, mert talán karácsonykor az ember kicsit másképp látja a dolgokat, és másképp reagál egy ilyen váratlan, és megdöbbentő bejelentésre.

Minden bizonnyal a filmet író és rendező Clea DuVall számára is nehéz volt a pillanat, mikor el kellett mondania a szeretteinek, hogy leszbikus, és nem is tudom, hogy az ő családja hogyan reagált a coming outolására, de biztos vagyok benne, hogy a Happiest Season történetének alapját nagy részben az ő személyes tapasztalata és élete ihlette. Mennyivel szebb lenne, ha az mondhatnám, hogy a Karácsonyi meglepi egy kedves. őszinte, és életszerű karácsonyi film a másság, és legfőképp az egymás elfogadásáról, de a pozitív üzenet valahogy mégis csak az utolsó 15 percben tör elő, amit előtte egy jó 75 percnyi, romantikus vígjátékra jellemző stílusjegyekbe burkolt propaganda előz meg.

DuVall szemmel láthatóan haragszik arra a világra, pontosabban azokra az emberekre, akik mélyen elítélik és bántalmazzák a melegeket, így azoknak folyton rejtőzködniük kell, az éjszaka közepén óvatosan át kell osonniuk a párjukhoz, mint valami kanos kamaszfiú a nyári táborban, valamint csak és kizárólag meleg bárba járnak, mert a többi helyről biztos, hogy kidobnák őket.

Kár, hogy ezek az idióta, életidegen jelenetek belekerültek a cselekménybe – és akkor még meg sem említettem a bevásárlóközpont biztonsági őreit –, mert így teljesen két részre szakad a film, és kialakul egy hatalmas kontraszt a film első háromnegyede, és az utolsó negyede között. Nem értem, hogy a kicsit sem tökéletes családot miért kell automatikusan egy csapat flúgosként ábrázolni, mert így teljesen hatását veszti az a bizonyos jelenet, amikor végre eljön az igazság pillanata.

Hozzá kell tenni, hogy ezek mind rendezői és dramaturgiai hibák; a legkevésbé a színészeken múlt, akik így is igyekeznek a maximumot nyújtani, és ez többségében sikerül is. Számomra például óriási örömet okozott az, hogy Kristen Stewart végre megtanult úgy színészkedni, hogy közben csukva a szája. Ennek ellenére mégsem az ő alakítása fogott meg leginkább; aki nálam elvitte a showt, az egyértelműen Mackenzie Davis, míg Mary Steenburgen és Victor Garber csípőből hozták a rájuk szabott karaktereket.

A Karácsonyi meglepi nem lett volna egy rossz film, ha nem akartak volna egy kettyós vígjátékba csomagolt, propagandamasnival szorosan átkötött romkomot csinálni belőle. Külföldi kritikusoktól olvastam olyat, hogy ez a legjobb karácsonyi film, amit kívánni lehet; hát, én nem biztos, hogy örömmel látnám a fa alatt.

Borítókép: The Guardian