Karácsonyi hadgyakorlat-kritika: mi van veled, Netflix?!

Az „Operation Christmas Drop” elnevezésú akció elindítása már lassan 70 évre nyúlik vissza. Ennek lényege, hogy az amerikai légierő 1952 óta minden évben alapvető segélykészletekkel segíti Mikronézia lakóit. Ma már az amerikai, a japán, és az ausztrál gépek évente 22 tonnányi segélyszállítmányt dobnak le 56 ország területén, ami összesen 22 ezer szigetlakónak nyújt támogatást.

Érezhető tehát, hogy a Karácsonyi hadgyakorlat mögött egy milyen nagymúltú humanitárius akció áll, és az ember azt gondolná, hogy így karácsony közeledtével ez egy remek hiánypótló alkotás lenne, hiszen erről a példás, több nemzetet megmozgató hagyományról mind ez idáig nem készült film, így mondhatjuk, hogy nem igazán tudott eljutni egy szélesebb közönséghez.

Sajnos mégis azt kell mondanom, hogy a Netflix idei karácsonyi filmes felhozatala továbbra is csak gyenge romantikus vígjátékokban merül ki, amelyek sokkal inkább hasonlítanak az egykori Disney-csatorna saját gyártású, a cég nevéhez abszolút méltatlan, kritikán aluli alkotásaihoz, mint egy minőségi Netfixes filmre.

A történet egy kongresszusi titkárról szól, aki azt a feladatot kapja, hogy jelentést készítsen egy bezárásra váró katonai bázisról, amiről az a hír járja, hogy az amerikai hadsereg költségén segélyszállítmányokat juttatnak el a környező szigeten élő, nehézsorsú embereknek. Az eltökélt Erica terveibe aztán belerondít a légierő jóképű századosa, Andrew Jantz, akivel később egymásba szeretnek.

Természetesen a filmnek vannak szépségei is, és szerencsére ez nem merül ki a történet alapjául szolgáló háttérsztoriban. A Karácsonyi hadgyakorlatban megismerhetjük, hogy az ottani lakók hogyan ünneplik a karácsonyt, miközben azt is megtudhatjuk, hogy a Mikronéziai Szövetségi Államokban milyen nehéz körülmények élnek az emberek, éppen ezért mélyen megérinti a nézőt, mikor azt látja, hogy egy helyi kisgyerek mennyire tud örülni mindannak, amit éppen a táskánkban vagy a zsebünkben találunk, és neki ajándékozzuk.

Ez a film teljes mértékben megmutatja, hogy miről szól a karácsony, és újra emlékeztet bennünket a közismert mondásra, miszerint

„jobb adni, mint kapni”.

Szép is lenne, ha ennyiben kimerülne a Karácsonyi hadgyakorlat története, de mint a legtöbb ünnepi filmbe, ide is bele kellett erőszakolni egy felesleges, kliséktől hemzsegő szerelmi szálat. Gregg Rossen és Brian Sawyer a forgatókönyvírás könnyebbik, rövidebb útját választották, amit előttük már oly sokan ronggyá tapostak. Gyakran életidegen dialógusaikkal, a pozíciójukhoz képest idiótán viselkedő karaktereikkel, és az elcsépelt poénjaikkal sikerült teljesen tönkrevágniuk az egész történetet, és bár a cselekményben végig ott van a Karácsonyi kézbesítésre való készülődés, mégis teljesen háttérbe szorul, mert másfél óra alatt megfelelően ki kell bontani a főszereplők közötti szerelmi szálat.

Szerencsére nem egy igazán ismert, és komolyabb referenciával rendelkező rendezőt szerződtettek le ennek a filmnek az élére, hiszen Martin Wood egy olyan alkotó, akinek karrierjében egyáltalán nem hagy maradandó foltot a Karácsonyi hadgyakorlat, tudniillik az ő neve annyira kicsi és jelentéktelen a szakmában, hogy holnapra el is felejtjük, hogy ő is közreműködött ebben.

Bár még csak november közepe van, a Netflix idén eddig egy közepesnél magasabb szintű karácsonyi filmet sem tudott leszállítani, mindenesetre azért mindenképpen érdemes megnézni a Karácsonyi hadgyakorlatot, hogy megismerjük ezt az igazán szép humanitárius programot, amivel a légierő sok-sok embernek teszi szebbé a karácsonyát.