Ezért a Clone Wars az eddigi legjobb Star Wars-sorozat

Mikor 2008. október 3-án (Magyarországon 2009. február 8-án) a Cartoon Network műsorra tűzte A klónok háborúja első két epizódját, még senki, de még a készítők sem gondolták, hogy 12 évvel később ilyen széles rajongótábor fogja feszülten várni a befejező 7. évadot.

Az időrendben A klónok támadása és A Sithek bosszúja között játszódó animációs sorozat hibája mindössze annyi volt, hogy nem igazán tudta eldönteni, hogy melyik kororsztálynak akart szólni. Az első évad részei még elég gyermetegre sikeredtek, bár hozzá kell tenni, hogy így is voltak benne epikus, látványos, és igen emlékezetes pillanatok. Mégis ahogy azt sokan az előzménytrilógia rovására is szokták írni, A klónok háborújában is komoly szerepet kapott a politika, a nemzetközi kereskedelem, a galaxis alvilága, a fejvadászok felemelkedése, a Köztársaság pénz- és bankügyei, ami mondjuk számomra ugyanúgy érdekesek voltak, de például egy 10 éves gyereknek unalmas és érthetetlen.

Emellett ne felejtsük el, hogy bár nincs vér a sorozatban, így is néhány elég csúnya haláleset volt benne, Jedi-mestereket kínoztak meg kegyetlenül, klónok fejei repkedtek a csatákban, szóval telis-tele volt nem éppen gyermekbarát pillanatokkal. Viszont javarészt azért fogunk sokáig emlékezni, és talán újra elővenni ezt a sorozatot, mert amit George Lucas el akart indítani az előzménytrilógiájával, kibővíteni a Star Wars-univerzumát, minél több bolygót, fajt, és a galaxis egyéb rejtélyeit megmutatni, azt ebben a szériában maximálisan teljesítették, mindezt olyan karakterekkel, és történetekkel, amelyek ugyancsak maradandó emlékek lesznek.

Gondoljunk csak Ahsoka Tano-ra, Anakin Skywalker tanítványára, akit a sorozat rajongói kivétel nélkül megszerettek, és most kíváncsian várják első élőszereplős felbukkanását a The Mandalorian 2. évadában. Vagy emlékezzünk vissza, hogy mekkora meglepetés volt Darth Maul visszatérése, aki egy darabig fajtársával, Savage Opress-el együtt okozott kisebb gondot az Uralkodónak és a Jediknek, és aki most az utolsó részekben is kiemelt szerepet kapott.

A Clone Wars-rajongóknak éveket kellett várni arra, hogy a Disney végre belássa, hogy nagy hibát követett el, mikor elkaszálták a sorozatot, és berendeljék a befejező évadot, ami végül olyan lett, ami abszolút felülmúlta a várakozásunkat.

Egy legendás sorozat vége

2020. február 17-e olyan volt a Star Wars-rajongóknak, mint december 24-e. Szó szerint egy ünnepnap, hiszen ekkor debütált a 7. évad 1. része a Disney+-on. Ahogy azt már a megjelenés előtt is tudni lehetett, a befejező évadban három történetszálat követhettünk figyelemmel, az első egy régen halottnak hitt klón, Echo és a Rossz Osztagként ismert egységről szólt, ami selejtes, de annál harciasabb és leleményes klónkatonákból állt.

A második történetszál középpontjában Ahsoka Tano állt, akinek Jedi Renden kívüli életébe nyertünk bepillantást. Újdonsült barátaival egy fűszercsempészet közben kialakult botrányba kerülnek. Ez a szál személyes véleményem szerint kicsit túl lett húzva, és kissé leült a cselekmény, ettől függetlenül minden héten alig vártam, hogy kijöjjön az új rész, mert tudtam, hogy szépen lassan elérünk az évad csúcspontjához: Mandalore ostromához.

Az utolsó négy epizódra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy unalmas. Ahsoka Rex századossal és egy csapat klónnal együtt Mandalore-ra megy, hogy elfogják Maul-t, és újra békét teremtsenek a bolygón. De itt jött a történetszál legérdekesebb része. Az utolsó epizódok ugyanis már A Sithek bosszúja cselekményével egyidőben játszódnak, így kaptunk jó néhány ismert dialógust, egy-egy kiragadott történést a Star Wars 3. részéből, ebbe beletartozik a 66-os parancs is, amit ezúttal Ahsoka Tano szemszögéből élhettünk át. Mondanom sem kell, hogy ez egy rendkívül feszültségteljes, és a rajongók számára egy szívbemarkoló pillanat volt.

Persze nem szabad elfeledkezni az évad, és talán a Star Wars egyik legjobb fénykardpárbajáról sem, ami ugyancsak az utolsó részekben kapott szerepet. Maul és Ahsoka, vagyis a Fény és a Sötét Oldal két egykori tanítványának összecsapása egy életre beleégett az agyamba. Ha valamit nagyon hiányoltam a Star Wars új trilógiájából, az a látványos és emlékezetes fénykardpárbajok, márpedig amit Kylo Ren és Rey a három film alatt összekardoztak, az minden volt, csak nem látványos, és emlékezetes. Maul és Ahsoka párbaja márcsak azért is marad egy örök emlék, mert a készítők a motion capture segítségével rendkívül élethűre csinálták, amibe bevonták a Baljós árnyakban, és a Solo: Egy Star Wars-történetben Maul-t alakító Ray Park-ot is, hogy az ő mozdulatait rögzítsék a karakterhez. Az eredmény önmagáért beszél, az erről készül videót érdemes megnézni.

Magáról az utolsó részről nem szeretnék sokat beszélni, mert még csak a május 4-én jött ki, de annyit elmondhatok, hogy méltó lezárása a szériának, és a Star Wars-rajongók számára egy lélekbemarkoló epizód lesz, főleg az utolsó két-három perc. Ezek után nem csodálkozom, ha valaki újranézné a Rebels sorozatot, de legalább azokat a részeket, amiben Ahsoka is benne van.

2020. május 4-én tehát véget ért egy legendás sorozat, ami szerintem nem csak nekem fog hiányozni. Dave Filoni és csapata megadták a rajongóknak mindazt, amire vágytak, és ezért hálával tartozunk nekik. A Clone Wars-t nem véletlenül tartják sokan az eddigi legjobb Star Wars-sorozatnak, valóban megérdemli a figyelmet, és aki esetleg még mindig nem kezdte el nézni, de már belegondolt abba, hogy talán érdemes lenne, azoknak nyugodt szívvel tudom ajánlani, mert vétek lenne kihagyni. Ez a sorozat szerves részét képezi a Star Wars-univerzumnak, és bár némely epizódja gyermeteg vagy politikával túlfűtött, így sem lehet nem imádni.

Nem is lehetett volna ennél jobban megünnepelni az idei Star Wars-napot, mint a Clone Wars záróepizódjával.

May the 4th Be With You! (Május 4-e legyen Veletek!)