Top 10: rangsoroltuk az eddigi Star Wars-filmeket

A következő sorokban a zemélyes véleményemet olvashatjátok; hogy nektek hogyan alakulna ez a lista, azt a Facebook-poszt alatt, kommentben megoszthatjátok velünk.

10. Solo: Egy Star Wars-történet

Számomra ez a film mindig is egy kakukktojás volt. Már amikor csak felröppentek a hírek egy esetleges Han Solo spin off-ról, akkor is az volt a véleményem, hogy ezt a karatert csakis Harrison Ford formálhatja meg (akárcsak Indiana Jones-t – a szerk.). Sajnos a projekt körüli problémák, a rendezőváltás és a rossz időzítés mellett a nézők érdektelensége is hozzájárult ahhoz, hogy csúfosan megbukott a mozikban. Kétség sem fér hozzá, hogy egy látványos és olykor-olykor izgalmasnak is mondható űrwestern, de nem igazán mondanám Star Warsnak. Hogy őszinte legyek, ha nincs benne néhány ismert karakter, űrhajó és a Birodalom, akkor még azt a keveset sem érné, mint amennyit képes nyújtani.

9. Az ébredő Erő

Óriási várakozás övezte ezt a filmet, hiszen A sithek bosszúja után 10 évet kellett várni egy új Star Wars-filmre, ami már a Disney égisze alatt készült. Nyilvánvaló, hogy ennek a filmnek az elsődleges küldetése az volt, hogy visszahozza azt a hangulatot, amit a klasszikus trilógia darabjai nyújtottak, de egy idő után már túl sok ez a faktor. Persze amellett, hogy Az ébredő Erő nem egy szegmense kísértetiesen hasonlít az Egy új reményre, igyekezett egy új történetet elindítani, amiben a legendás figurák mellé becsatlakoztak az új generációs hősök, akik ugyanúgy Luke Skywalker és társai legendáin nőttek fel, akárcsak mi. Viszont J.J. Abrams annyira ráfeküdt a nosztalgiára, hogy nem nagyon sikerült ezen kívül semmit sem adnia, éppen ezért az új triógia nyitó darabja nálam nem kerülhetett magasabb pozícióra.

8. Az utolsó Jedik

Úgy látszik, ez a Disney-vonal engem már nem tud megfogni. Bár az előzetesek alapján komolyan bíztam benne, hogy egy szerethető Star Wars-filmet fogok kapni, és nem is szűkölködik az epikus részekben, de ezek sajnos eltörpülnek a film hibái miatt. A Lucasfilm elnöke, Kathleen Kennedy már azért is alkalmatlan a posztjára, mert nem tudja egyben tartani a projekteket. Szerintem orbitálisan nagy hiba volt, hogy Rian Johnsonnak tejhatalmat adott a sztori felett, így gyakorlatilag az író-rendező úgy csűrte csavarta a dolgokat, ahogy akarta. Ami az új trilógiából hiányzik, az egy összetartó Erő, egy előre meghatározott terv, vázlat, ami szerint lehet alakítani a történetet. Johnson ötleteivel nem is lenne önmagában gond: az Erő misztikumának határait kitolta, szépen fejlesztette Kylo Ren karakterét, aki szerintem az új trilógia legérdekesebb karaktere. Tovább növelte a Rey származása körüli rejtélyt, és egy olyan lezárást csinált, amitől a mai napig libabőrös leszek.  Luke Skywalker, ahogy kiáll az Első Rend lépegetői elé, és szembenéz Kylo Rennel, fantasztikus jelenet.

Ezzel szemben ott van egy csomó érdektelen karakter (Poe, Finn, Rose), utóbbi kettőhöz kapcsolódnak a film legszánalmasabb jelenetei, ehhez jön a balfácánokból álló Első Rend, akiknek hiába vannak böszme nagy rombolói és TIE-gépei, egyetlen Lázadó hajó képes szétalázni őket.

Summa summárum több emlékezetes része van, de a sok marhaság, idióta húzás, és feleslegesen virnyogó porg a lista aljára száműzte Rian Johnson filmjét.

7. A klónok támadása

Tény, hogy a klasszikus darabok voltak az első Star Wars-filmek, amikkel először találkoztam, de mikor az előzménytrilógia moziba került, akkor is még gyerek voltam. Így érthető, hogy én nem tudom úgy utálni és felhozni a hibáit, mint azok, akik mondjuk A Birodalom visszavág idején voltak gyerekek, és csalódást okoztak nekik Lucas új alkotásai.

A klónok támadása egyes jeleneteiből valóban ömlik a nyáltenger, és hemzseg az idióta, brazil szappanoperákra jellemző idézetektől, amelyek bizonyos százaléka az itt még pocsék játékot nyújtó Hayden Christensen-től származnak (Anakin Skywalker), viszont nem mehetek el Obi-Wan izgalmas nyomozgatásai mellett, ami alatt kapunk jó kis kaminói jeleneteket és epikus űrhajós üldözést is az aszteroida mezőben. Közben itt már komolyabb hangsúlyt kap a politika, amit sokan hibaként írnak fel, nekem ezzel sosem volt bajom, ahogy a Baljós árnyakban sem, de erről majd később. A klónok támadása utolsó fél órájában, amikor a Jedik összecsapnak a droidokkal, majd megérkezik a klónhadsereg, az egy fantasztikus csatajelenet. Itt végre többet kapunk néhány toronyban körben üldögélő, folyamatosan okoskodó Jedi-mesternél, láthatjuk Yodát is harcolni, igaz, az ugrabugrálásával Lucas túltolta a dolgot.

6. Baljós árnyak

Na, akkor vissza a politikához: míg A klónok támadásában már a köztársasági hadsereg felállításán vitáznak a Galaktikus Szenátusban, addig itt csak egy bolygó leigázása és a kereskedelmi utak megadóztatása a legnagyobb probléma. Itt még nem igen kapunk semmit Palpatine ügyködéseiből, csak a háttérben megágyaz a jövőbeni terveinek, viszont kapunk hosszasan, faarccal a távolba meredő Natalie Portman-t. A kissé leülepedett Coruscant-i jelenetek kompenzálásaként Lucas bácsi az arcunkba tol egy izgalmas fogatversenyt a Tatooine-on, egy látványos szárazföldi-, és légi csatát a Naboo-n, és egy epikus, szerintem a Star Wars történetének egyik legjobb fénykardpárbaját. Mindezt megkoronázza John Williams elképesztő zenei témája, ami sajnos hiányzik az új trilógiából.

Nem feledkeztem meg Jar Jar Binksről, akit azóta is mindenki utál, az én véleményem az, hogy a Star Wars megengedhet magának néhány gyerekes és idegesítő figurát, például egy ewok vagy egy Jar Jar Binks, ha van szerepe, haszna. Jar Jarnak volt szerepe a történetben, nem úgy, mint Az utolsó Jedik porgjainak. Ha valakik, hát ők az abszolút felesleges és idegesítő lények a Star Wars univerzumában.

5. Egy új remény

Talán meglepő lehet, hogy éppen az a film került a lista közepére, amivel ez az egész elindult. Ha nincs az Egy új remény, akkor nem várnánk most a Skywalker korát sem. Mint az köztudott, az alcím csak később került rá, az eredetileg Csillagok háborúja címen bemutatott sci-fi a filmtörténelem egyik legnagyobb áttörése volt. George Lucas-nak örökre hálásak lehetünk ezért a filmért, még ha nem is egy hibátlan alkotásról beszélhetünk. Ha a későbbi filmeket nézzük, a történet itt még óvatosabb, és inkább egy űrbe fellőtt népmesére hasonlít. Adott egy szőke herceg, egy bajba jutott hercegnő, akit ki kell szabadítani, amiben segíti őt bölcs mentora. Félreértés ne essék, ezzel nem leszólom a filmet, a mai napig imádom, de a többi darabot nézve nem kerülhetett feljebb a ranglistán.

4. A Jedi visszatér

A film, amivel kapcsolatban már említettem az Endor bolygó gyerekkedvenc, de hősies cukiság faktorait, az ewokokat. A Jedi visszatérben csúcsosodik ki a történet, ebben a filmben talpra állnak a hőseink, akiket előtte csúfosan porba alázott a Birodalom. Nekem mindig is Darth Vader volt a szívem csücske, és ez ebben a filmben sincs másként. Fantasztikus, ahogy Richard Marquand rendező elénk rakta a saját magával vívódó Sötét Nagyurat, akiben végül győz a Fény, és szembeszáll az Uralkodóval. Mindezt egy olyan csata közben, ami ugyancsak hiányzik az új trilógiából.

Az Endori csata az egyik kedvenc légicsatám, és bár elég hajmeresztő, hogy a Birodalom válogatott katonáit könnyedén legyőzi néhány, pattintott kővel és faragott bottal felfegyverkezett plüssmackó, de hát mégis csak ők voltak előnyben a hazai terepen. A Jedi visszatérben komoly szerepet kap az öreg Palpatine is, akit már akkor is Ian McDiarmid alakított, és milyen zseniálisan. Egy ilyen duó, mint az Uralkodó és Darth Vader azt gondolom épp elég magyarázat arra, hogy miért szimpatizálok inkább a negatív karakterekkel. Ez a film tökéletes lezárása egy tökéletes trilógiának.

3. A Sithek bosszúja

A Jedi visszatérrel ellentétben ez a film tökéletes lezárása egy tökéletesnek messze nem mondható trilógiának. A sithek bosszúja végre tanul elődei hibáiból, és persze nem mindenen sikerült túllendülnie, ide is becsúszott néhány nyáltól tocsogó dialóg, de Hayden Christensen megtanult színészkedni, és végre elhittem neki, hogy ő az, akiből a galaxis rettegett sith Nagyura válik. Azonban nem ő, nem is a zseniális Ewan McGregor lopja el a showt, hanem Ian McDiarmid, aki már kisujjból kirázza magából a gonosz szemétládát. Ez a film végre mer merész lenni, kezdve onnan, hogy úgy hullanak a Jedik, mint a legyek, egészen a gyerekgyilkosságig.

A végső összecsapás pedig bár tét nélküli, hiszen tudjuk, hogy az összes karakter megjelenik később a történetben, mégis olyan fantasztikusan van felépítve, és muzikálisan megtolva, hogy minden alkalommal csorgó nyállal és jéghideg ujjakkal nézem végig. A történet itt ért körbe, ezzel vált teljessé Anakin Skywalker/Darth Vader története, amit hat filmen keresztül követhetünk végig. Számomra itt ért véget a Star Wars.

2. Zsivány egyes: Egy Star Wars-történet

A film, amivel meglepett a Disney. A sithek bosszújánál csak a Zsivány egyes volt merészebb Star Wars-film. Ebben a spin off-ban nincsenek fénykard párbajok, sem Jedik, és az Erő misztiumából is csak egy vékonyka szeletet vehetünk, ellenben egy olyan háborús filmet kapunk, ami végre nem osztja a feleket egyszerűen jókra és rosszakra. Vannak itt Lázadók, akik nem félnek bemocskolni a kezüket, Birodalmiakat, akik a hatalomért képesek egymáson is átgázolni, és néhány központi hőst, akikkel ügyesen bábuzgat a rendező. Bár a film lassan indul, és ez a leült tempó a történet felét kiteszi, a végéhez érve elismerjük, hogy mindez szükséges volt, hogy megfelelően meg legyen ágyazva az utolsó harmadban látható epikus csatának. Eddig a filmig csak imádtam Darth Vadert, de amilyen mészárlást művel a Lázadók zászlóshajóján, annél badassebb jelenetet nem láttam még tőle egy Star Wars-filmben sem. Azóta már rajongok a karakterért.

1. A Birodalom visszavág

Nagyon sokan ezt a filmet tartják a legjobb Star Wars-filmnek, és én is ezt a tábort erősítem. George Lucas jól tette, hogy átadta a rendezést egy, a feladatra sokkal rátermettebb és tapasztaltabb emberre. A film szakít az Egy új remény népmesés stílusával, és ráfordul a karakterközpontú történetmesélés útjára, amiben Irvin Kershner rendező kiválóan bánik a figurákkal. A Birodalom számomra mindig is a 100 százalékos film volt, egyszerűen ha akarnék, se találnék benne hibát. Minden másodperce precízen kidolgozott, átgondolt, zseniális.

Yoda tanításai nemcsak Luke-nak szólnak, hanem a nézőnek is

(„Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!”),

az emlékezetes

„Én vagyok az apád”

fordulat pedig azok számára is ismert, akik egy percet nem láttak a Star Wars-ból. A Birodalom visszavágnál szerintem soha sem fog jobb Star Wars-film készülni!