The Mandalorian pilot-kritika: egy ígéretes Star Wars-sorozat

Óriási várakozás övezte a november 12-én indult Disney+ streamingszolgáltató zászlóshajójaként bepromózott élőszereplős Star Wars-sorozatot. Én már csak azért is voltam annyira kíváncsi rá, mert egyrészt Star Wars, másrészt mert olyan emberek dolgoztak rajta, akiknek több közük van ehhez az univerzumhoz, mint Rian Johnsonnak.

Félreértés ne essék, nem fogom egyik mozifilmhez, sem animációs sorozathoz, sem videojátékhoz, sem semmihez hasonlítgatni a The Mandalorian-t. Teljesen szubjektíven, egyszerűen csak Csillagok háborúja-fanatikusként ültem le a sorozat pilotja elé. Ennek megfelelően írtam meg ezt a pilot-kritikát is.

A következő sorok szigorúan az én személyes véleményemet tükrözik!

Bevezetésként muszáj kicsit visszaugranom az időben, amikor is a Disney 4 milliárd dollárért felvásárolta a Star Warst. Sokan még ma is azon a véleményen vannak, hogy George Lucas óriási hibát követett el, mikor eladta a gyermekét. Bizonyos szempontból meg tudom érteni a Disney Warssal elégedetlenkedőket, a Skywalker-vonalat továbbszövő Az ébredő Erő és Az utolsó Jedik nem igazán nyerték el a tetszésemet. A Solot azon kívül, hogy egy látványos űrwesternnek tartom, nem igazán tudom hova tenni, a Zsivány Egyes viszont A Birodalom visszavág után a második kedvenc Star Wars-filmem lett. Merész volt, új világokat, bolygókat mutatott, tovább bővítette azt az univerzumot, amit Lucas elkezdett az előzménytrilógiában, és Dave Filoniék folytatták A klónok háborúja animációs sorozatban. Emellett tetszett a film sötét, komorabb stílusa, az, hogy nem volt egyszerűen jó vagy rossz oldal, ebben a filmben láthattuk meg először a megszáradt vért és mocskot, ami az addig hófehér és makulátlan hősökként ábrázolt Lázadókat bepiszkította.

Pontosan ezt a stílust és ezt a vonalat akarja tovább vinni a The Mandalorian. A történet középpontjában egy magányos mandalóri fejvadász áll, aki a Birodalom bukása után, de még az Első Rend felemelkedése előtti időkben tevékenykedik. Bár a pilot epizód nincsen 40 perc, így elég hamar végigpörgünk az eseményeken, azt nem lehet mondani, hogy üres és unalmas lenne. Már rögtön az első epizódban kapunk ízelítőt a látványos tűzharcokból, amiből biztosra veszem, hogy a későbbiekben sem lesz hiány.

A történet talán elsőre túl sietősnek tűnhet, ez valószínűleg azért van, mert mindössze 8 részes az évad, amelynek egy-egy epizódja 38 perces, továbbá nem szabad elfelejteni, hogy ki rendezte ezt a pilotot. Dave Filoni, aki szerintem méltóbb lenne a Lucasfilm élére, mint Kathleen Kennedy. Úgy gondolom, hogy Filoni sokkal jobban átlátja ezt az univerzumot, és sokkal több köze van az egész Star Warshoz. Már a Klónok háborújában megmutatta tehetségét, és akik követték azt a szériát, tudják, hogy egy-egy epizód 22 perces volt, szóval Filoni ahhoz a tempóhoz van még hozzászokva.

A magam részéről abszolút rendben van a pilot, a történet nem akar sokat mutatni, mint ahogy a karaktereket sem ismerjük meg egyelőre. A főszereplőről sem tudunk meg semmit azon kívül, hogy gyorsabb keze van, mint Clint Eastwoodnak. Valójában az egész széria még rejtőzködik, még nem fedi fel a titkait, mint ahogy a főhősünk sem veti le még a sisakját.

A zenével kapcsolatban most még nem igazán nyilatkoznék, mert egyelőre nem tudnám dicsérő szavakkal illetni, mindazonáltal hiszem, hogy ez a későbbiekben változni fog, hamár egyszer az a Ludwig Göransson a sorozat komponistája, aki Oscar-díjat kapott a Fekete Párduc zenéjéért.

Amit viszont mindenképpen meg kell említenem, az a képi világ. Mindenféle túlzás nélkül mondhatom, hogy egyáltalán nem az az érzés fogott el már az első snittek közben sem, hogy egy sorozatot nézek, sokkal inkább egy magas költségvetésű mozifilm hatását keltette az alkotás. A sorozat operatőre, Greig Fraser számára ugyancsak nem áll olyan távol a messzi-messzi galaxis, hiszen ő fényképezte a Zsivány Egyest is.

A The Madalorian-ban nagyon sok az easter egg, rengeteg utalás van a klasszikus trilógiára, de kikacsintást véltem felfedezni A klónok háborúja animációs sorozat felé is. Számos ismerős jármű, lény, droid, de még bolygó is feltűnik a pilotban, szóval nem mondhatnám azt, hogy a rajongók nincsenek kiszolgálva. Jon Favreau igyekezett egy olyan sorozatot írni, amivel mindenkit boldoggá tud tenni. Hogy ez mennyire sikerült neki, ezt a pilot után még nem firtatnám. Erről majd bővebben fogok beszélni, ha lement az évad.

A The Madalorian egy olyan sorozat, amit minden Star Wars-rajongónak látnia kell. Bár egyelőre megmarad titokzatosnak, ami nem csak a történetre, de a karakterekre is ráhúzható, mégis egy ígéretes, és nem utolsósorban látványos űrwestern, amiben bőven látok potenciált. Alig várom a következő epizódot.

Zárásként hoztam nektek egy magyar felirattal is nézhető részletet a sorozat első részéből: