Bibliai fát élesztettek fel a tudósok, egy sivatagi barlangban találták a magot

Tudósok felélesztettek egy több mint ezer éves magot a Júdeai-sivatagban talált barlangból

Egy több mint ezer éves magból csírázott ki az a különleges fa, amelyet a tudósok a Júdeai-sivatag egy barlangjában találtak az 1980-as években. A radiokarbonos kormeghatározás alapján a mag valamikor 993 és 1202 között került a barlangba, és genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy egy olyan növényfajtához tartozik, amely ma már nem létezik, de a Biblia szövegeiben említik. A „Sheba” nevet kapott fa a Commiphora nemzetségbe tartozik, amely az ismert tömjén- és mirhafélék (Burseraceae) családjának része.

Egy ősi növény újraéledése

A Commiphora nemzetség ma körülbelül 200 élő növényfajt számlál, amelyek főként Afrikában, Madagaszkáron és az Arab-félszigeten honosak. Ezek a fák különösen értékesek az általuk termelt illatos gyanták vagy egyéb etnobotanikai felhasználásuk miatt. A Sheba nevet kapott fa az elmúlt 14 évben közel három méteres magasságig nőtt, ami lehetővé tette, hogy a kutatók először írják le részletesen a tulajdonságait.

Genetikai vizsgálatok és filogenetikai elemzések segítségével a kutatók megállapították, hogy a fa a Commiphora angolensis, C. neglecta és C. tenuipetiolata fajokhoz áll a legközelebb, de morfológiailag és genetikai szempontból is eltér mindegyiktől. Mindez arra utal, hogy Sheba valószínűleg a Dél-Levante térségében, a mai Izrael, Palesztina és Jordánia területén valamikor létezett, mára kihalt faállomány túlélője lehet.

A történelmi „Júdeai balzsam” titka

A kutatók kezdetben azt feltételezték, hogy Sheba a híres „Júdeai balzsam” egy példánya lehet, amelyet az ókorban illatáért nagyra becsültek. Ez a növény híres volt gyógyhatásáról, és számos ókori forrás említi, köztük görög, római és bizánci szerzők is, akik a Kr. e. 4. századtól a Kr. u. 8. századig írtak róla. Azonban, miután a tudósok alaposan megvizsgálták a fát, kiderült, hogy Sheba nem termel illatos vegyületeket, ami kizárja azt a lehetőséget, hogy a történelmi Júdeai balzsam lenne.

Ehelyett a kutatók egy másik elméletet állítottak fel: Sheba egy olyan növény lehet, amelyből a bibliai „tsori” nevű gyantát nyerték. A „tsori” gyantát a Biblia több helyen is említi, például a Teremtés könyvében, Jeremiás és Ezékiel könyvében, mint gyógyító hatású anyagot. A régió, ahol a magot megtalálták, valaha Gileád néven ismert volt. Ez a Holt-tenger és a Jordán Rift völgyének területén elhelyezkedő hegyvidék egykor sűrű erdőkkel volt borítva, és intenzíven művelt, termékeny völgyekkel rendelkezett.

A Sheba fa gyógyító ereje

A Sheba fa leveleinek és gyantájának fitokémiai elemzése kimutatta, hogy a növény pentaciklusos triterpenoidokban gazdag. Ezek az anyagok bizonyítottan rendelkeznek sebgyógyító, gyulladáscsökkentő, antibakteriális és daganatellenes tulajdonságokkal. A kutatók a fa leveleiben magas, 30%-os szkvalénszintet is találtak. A szkvalén egy olyan szerves vegyület, amelyet a bőrápolásban használnak, mivel hidratáló és bőrregeneráló hatású.

Hogyan került a mag a barlangba?

A kutatók egyik nagy kérdése az volt, hogyan került ez az ősi mag a barlangba, ahol felfedezték. Az egyik elmélet szerint egy állat vagy madár juttatta a magot a barlangba. Erre utal az is, hogy a Commiphora félék magvait kisebb rágcsálók gyakran raktározzák el, míg érett terméseiket madarak – például galambok és gerlék – fogyasztják. Az ilyen állatok maradványait korábban már felfedezték a Júdeai-sivatag régészeti feltárásai során, és a mai napig megtalálhatók a régióban.

Egy másik elmélet szerint a magot emberek helyezték a barlangba, talán értékes kincsnek tartották, és ezért rejtették el. A mag elhelyezésének idején a Júdeai balzsam már eltűnt a régióból, és a térségben jelentős politikai és társadalmi felfordulások zajlottak, amelyek gazdasági nehézségeket okoztak. Más régészeti leletek is azt mutatják, hogy a barlangokat gyakran használták helyi áruk rejtekhelyeként.

Sheba fa – egy kihalt növény maradványa?

A kutatók szerint lehetséges, hogy a mag egy olyan helyi fajból származik, amelyet egykor kereskedelmi célokra használtak, és ezért értékesnek tartották. Elképzelhető, hogy az emberek azért helyezték a barlangba, hogy megőrizzék vagy később újraültessék a növényt. Bár az emberi beavatkozás lehetősége fennáll, ez kevésbé valószínű, mint az állatok általi szállítás, mivel a barlangban nem találtak egyéb emberi eredetű leleteket.

A kutatás további elemzéseket igényel, hogy azonosítsák a fa egyéb, esetleg még ismeretlen összetevőit. A kutatók összegzésül megjegyezték:

„A Júdeai-sivatagból származó ősi Commiphora mag kicsírázása először szolgáltat bizonyítékot arra, hogy ez a növényfaj körülbelül ezer évvel ezelőtt jelen volt a régióban. Lehetséges, hogy azonosítható egy őshonos fával vagy cserjével, amelynek gyantája, a 'tsori', gyógyászati célokra szolgált, de ennek a növénynek a pontos kiléte már régóta vita tárgya volt.”

A tanulmány a Communications Biology tudományos folyóiratban jelent meg, és a tudósok remélik, hogy a jövőbeni kutatások további betekintést nyújtanak majd e különleges növény titkaiba.