Kiderült, valójában miben haltak meg Pompeii lakói, nagy részükkel nem a vulkán végzett

A Vezúv i.sz. 79-es kitörése során Pompeii római városát vulkáni hamu és horzsakő borította be, mielőtt egy forró gázokból és vulkáni anyagból álló áradat elárasztotta volna. Bár a vulkán vörösen izzó haragja tűnhet a fő gyilkosnak, új bizonyítékok azt mutatják, hogy egy másik halálos erő is közrejátszott: dühöngő földrengések.

Plinius az Ifjabb, Pompeii pusztulásának szemtanúja, feljegyzéseiben megemlíti, hogy a kitörést "a föld remegése" kísérte. Leveleiben így ír:

"Azon az éjjelen olyan erőszakos volt, hogy nemcsak megrázta, hanem valójában fel is forgatta, úgy tűnik, minden körülöttünk lévőt."

Eddig nem volt megbízható bizonyíték Plinius történelmi beszámolójának megerősítésére a rengésekről. Azonban a Pompeii romjainak szívében, az Insula dei Casti Amanti területén végzett legújabb ásatások felfedték, hogy a földrengések is jelentős szerepet játszottak a város pusztulásában.

Eddig nem volt meggyőző bizonyíték a történelmi beszámolókban említett rengésekre. Azonban a Pompeii romjai közepén található Insula dei Casti Amanti legutóbbi ásatásai feltárták, hogy az egyidejű földrengések is jelentős szerepet játszottak a város pusztulásában.

A régészek és vulkanológusok csapata felfedezte, hogy sok áldozat nem a hamu belélegzése vagy az extrém hőség miatt halt meg, hanem az összeomló épületek által lett összezúzva. Mauro Di Vito, az INGV-Osservatorio Vesuviano igazgatója és tanulmány társszerzője elmondta, hogy

"...különleges jellemzőket találtunk, amelyek nem egyeznek a Pompeii vulkanológiai irodalmában leírt vulkáni jelenségek hatásaival. Egy másik magyarázatnak kellett lennie."

Két férfi csontváza különösen felkeltette a régészek figyelmét Pompejiben, mindketten körülbelül ötvenévesek voltak. Az egyiket egy hirtelen beomló fal szörnyű erővel érte, azonnal halált okozva. A másik azonban láthatóan érezte a veszélyt, és egy kerek fa tárgyat próbált maga elé tartani védekezésképpen. A fa maradványait meg is találták a vulkáni rétegek között.

"Akik nem menekültek el, azok valószínűleg a már amúgy is instabil épületek földrengés okozta beomlásának áldozatai lettek. Ez történt a két felfedezett emberrel is" 

- magyarázza Dr. Valeria Amoretti, a pompeji régészeti park alkalmazott kutató laboratóriumának vezetője.

A legfontosabb, hogy mindkét test a vulkáni habkő rétege felett volt, nem alatta. Ez arra utal, hogy túlélték a kitörés első fázisát, amikor 18 órán át vulkáni kőzápor zúdult a városra, így az emberek többsége menedéket keresett.

Amíg életükért rejtőzködtek, a földrengések rázogatták a várost, és végül egy épület temette maga alá őket. A kutatók szerint az épület nem omlott be a ráeső törmelék miatt, hanem valószínűleg a földrengés rázásaitól. Halálukat követően a települést eltemette a forró gázokból és hamuval kevert lávaárak pusztító hulláma, ami a túlélőket is végzetükre juttatta.

Pompeji akkor és most:

Mivel most már egyértelmű, hogy a földrengések is szerepet játszottak Pompeji pusztulásában, nem nehéz elképzelni, hogyan veszthette életét a becslések szerint kétezer ember a városban.

"Pompeji pusztulásának új ismeretei rendkívül közel visznek minket azokhoz az emberekhez, akik itt éltek kétezer évvel ezelőtt. A döntéseik, valamint a történtek dinamikája, amelyek továbbra is kutatásaink fókuszában állnak, döntöttek az életről és halálról a város utolsó óráiban"

- összegezte Dr. Gabriel Zuchtriegel, a pompeji régészeti park igazgatója.

A leírásból szinte érezhető a tragédia súlya. A hirtelen jött halál, a félelem, a kétségbeesés, mindez elevenen idéződik fel a kutatók szavaiból. A Pompejiben talált áldozatok története egy újabb darabkája annak a szomorú puzzle-nak, amelyet a régészet segítségével próbálunk összerakni.

_{forrás: Frontiers}