Fura égi jövevény tűnik fel egy 600 éves festményen? Elképesztő felfedezést tettek a szakértők

A régi képek és festmények böngészése nagyon sok tudós hobbija közé tartozik, hiszen ezek azok a kis életképek a régi korokból, amelyek alapján lehet következtetni arra, hogyan éltek őseink, milyen tárgyakat használtak vagy éppen milyen különleges hóbortjaik voltak. És bizony nagyon sokan arra is használják, hogy magáról a történelemről elmélkedjenek.

Nem is olyan régen viszont nagyon érdekes felfedezést tettek egy oltárképpel kapcsolatban, amelyen nem mindennapi tárgy tűnt fel. A meluni diptichon egy kétszárnyú oltárkép olajfestményekkel, amelynek, mint formának az eredete egészen az ókori Rómáig vezethető vissza. A meluni diptichon a 15. századból származik,

pontosan 1452 körül festette a híres francia udvari festő, Jena Fouquet.

A festményen rögtön szemet szúr egy hatalmas szikla, amit kézben visznek. Ezekről korábban már akadtak feljegyzések, sok ilyen alakú sziklát találtak ugyanis szántóföldeken, miközben a talajt lazították. Könnycsepp alakjuk és hegyes végük miatt nem tudták az emberek évszázadokkal ezelőtt, hogy mi lehetett a rendeltetésük, ezért elsősorban természeti képződményeknek tartották azokat. Az 1500-as évekből már olvashatók feljegyzések ilyen kövekről, amelyeket elsősorban mennydörgéskövekként említenek az írásos források, azt állítva ezekről, hogy a viharok során hullottak le az égből, vagyis fura égi jövevények.

A természet tréfáinak is nevezték ezeket korábban.

A tudomány csak később jött rá, hogy ezek a régen, több százezer évvel élt emberek első szerszámai voltak igazából, szakócák, azaz kis kőbalták. A diptichont amúgy VII. Károly francia király kincstárnoka rendelte meg még. A képen amúgy az őskori balta mellett egy Biblia is látható. A kőtárgyat pedig halálszimbólumként értik a szakértők a festményen, hiszen Szent István,

az első keresztény vértanú látható még ezen a képen, akit megköveztek életében.

A festményt később komoly vizsgálatok alá vetették, hogy kiderüljön, hogy készült a kőeszköz rá. A vizsgálatok pedig megállapították, hogy nagyon gondos munka előzte meg a tárgy megfestését, nagyon gondosan ki van dolgozva rajta ez a kő. A kő színei is összhangban vannak az ilyen kőbaltákkal, illetve azok a anyagával, amelyeket több százezer éve használt az ember.

A legrégebbi ilyen kis kőbalta másfél millió éves amúgy.

Valószínűleg tehát a festőt, a művészt is ámulatba ejthette ez a közel félmillió éves kő, amelyről utóbb kiderült, hogy egy őskori kőeszköz, és egy festmény őrizte meg azt az utókor számára. A festő viszont nem tudta, hogy ekkora felfedezést tett műve születésekor.

(via Forbes, Phys.org)