Őskori szörnyeteg koponyájára bukkantak a tudósok, egy új fajhoz tartozhat a zsákmány

A tudósok egy eddig ismeretlen aligátorfajt fedeztek fel, amelynek jellegzetes koponyastruktúrája lehetett, és mintegy 230 000 évvel ezelőtt élt az ősi Thaiföldön. Egy új tanulmány szerint ez további betekintést nyújt az ázsiai aligátorok evolúciós történetébe.

Az említett lény szoros rokonságot mutat a kínai aligátorral - állapították meg a kutatók, akiknek eredményeiket csütörtökön tették közzé a Nature Scientific Reports folyóiratban.

Ezt a mostanában felfedezett fajt egy aligátor koponyájának alapos vizsgálata révén azonosították. Az őskori fajt megtalálták Nakhon Ratchasima tartomány Non Sung kerületében, a Ban Si Liam térségében, amely Bangkoktól mintegy 300 kilométerre (186 mérföldre) északkeletre található. Ennek a fajnak az Alligator munensis nevet választották, amellyel tisztelegnek a közeli Mun folyó előtt.

Elkapta az állatkertben az etetőnő kezét a vérszomjas aligátor, egy látogató próbált segíteni, ami utána következik, az döbbenetes!

Olvass tovább...

A jellegzetes koponyajellemzők közé tartozott a széles és rövid orr, magas koponyastruktúra, csökkent fogüregek száma, valamint az, hogy az orrnyílások a pofa végétől távol helyezkednek el. Az aligátor egy nagy, félig vízi hüllő a krokodilok rendjében. Többnyire édesvízi élőhelyeken található, míg a krokodilok édes- és sós vízi élőhelyeken is előfordulnak.

A kutatók elemezték a fosszilis maradványokat. Egy alapos összehasonlítást végeztek 19 példánnyal, amelyek négy kihalt aligátorfajhoz és az élő aligátorokhoz tartoztak, hogy megértsék a lény és más fajok közötti evolúciós kapcsolatot - állítják a kutatók közleményükben.

A tanulmány szerint az Alligator munensis koponyája hasonló jellemzőket mutat a kínai aligátorhoz, beleértve a szájpadláson található kis nyílást, a koponya tetején lévő bordát és az orrnyílások mögötti kiemelkedést. A keleti tibeti fennsík megemelkedése mintegy 23-5 millió évvel ezelőtt elválasztotta az közös őseiket, ami különböző fajok kialakulásához vezetett - vélik a kutatók.

Megjegyezték: a fogazatuk nagyon erős lehetett, amivel képesek voltak a páncélos héjak összetörésére. Elmondásuk szerint az étrendjében valószínűleg kemény héjú prédák, például csigák is szerepeltek, más állatok mellett.