Rejtélyes tárggyal a fedélzetén indult a Holdra az Apollo-16 küldetés - 51 évvel ezelőtt került sor a történelmi kísérletre

Az emberiség egyik legősibb álma vált valóra az űrutazással. A felfedezés és az új megismerése iránti vágy hajtotta mindig is előre a történelmünket, a megfelelő technológia kifejlesztése pedig lehetővé tette számunkra, hogy olyan helyekre is eljuthassunk, amiről őseink csak álmodozhattak. A Hold csillagászati léptékkel mérve csupán egy ugrásra van tőlünk, mégis hatalmas technikai kihívást jelentett az elérése, az emberes holdraszállások pedig örökre megváltoztatták azt, ahogyan a világról gondolkodunk.

A holdat célzó sikeres küldetéseket tulajdonképpen két nagyhatalom hosszas, karcsörtető viszálykodásának köszönhetjük. A hidegháború éveiben az Amerikai Egyesült Államok bármilyen furcsán is hangzik már mai ésszel, űrkutatás tekintetében kezdetben vesztésre állt a Szovjetunióval szemben. A technikai lemaradás pedig nem csupán komoly presztízsvesztességet jelentett ebben az esetben, hanem akár katonai vonatkozásai is lehettek a jövőre nézve. Ezért hívta életre a NASA a harmadik, emberek részvételével megvalósított űrprogramját, az Apollo programot. Ezek célja egyértelmű volt: az emberi holdraszállás révén megfordítani a versengést.

^{(Fotó: Profimedia)}

Hivatalosan 1961. május 25-én kongresszusi beszédében John F. Kennedy jelentette be a történelmi jelentőségű programot, aminek megvalósítására 9 éves határidőt tűzött ki. A példátlanul sikeres küldetéssorozat keretében végül tizenegy emberes repülésre került sor és hat esetben sikerült embernek a holdra szállnia.

Az Apollo-11 volt az első, és sokak szerint legnagyobb jelentőségő, hiszen ekkor lépett elsőként ember égi kísérőnk porlepte felszínére. Neil Armstrong és Buzz Aldrin örökre beírták a nevüket a történelemkönyvekbe, Armstrong mondása pedig szállóigévé vált:

„Kis lépés az embernek, nagy ugrás az emberiségnek”

Az ezt követő küldetések azonban legalább ennyire fontosak voltak és többhöz is kapcsolódnak különleges tudományos eredmények, rekordok, vagy éppen filmbe illő események.

Az Apollo-13 a leszállási kísérlet kudarca és az űrhajósok megmentésére indított hősies küzdelem révén került be a híradásokba. Gyakorlatilag az egész világ lélegzetvisszafojtva figyelte az eseményeket. Végül az asztronauták és a földi irányító személyzet higgadtságának és szakmai felkészültéségének köszönhetően épségben tértek haza a földre. A rendkívül izgalmas küldetés alapján még filmet is készítettek 1995-ben Tom Hanks főszereplésével.

Alan Shepard volt az, aki az Apollo-14 küldetés keretében első emberként golfozott a Hold felszínén, míg az Apollo-15 keretében már holdautót is vittek magukkal. Az utolsó emberes misszió pedig az Apollo-17 volt. Ennek fényében vajon mit adott a tudományos világnak az Apollo-16? Nagyon is sokat, bár sokan unalmasnak tituláltak, ennél nagyobbat nem is tévedhetnének. Egy hosszú és sikeres út volt, ráadásul ehhez is kapcsolódik egy kevésbé ismert, ám annál jelentősebb rekord.

1972. április 16-án startolt el a Kennedy Űrközpontból az Apollo-16, melynek legénységét John Young parancsnok, Ken Mattingly parancsnoki egység pilóta és Charlie Duke holdkomp pilóta alkotta. A küldetés 11 napja alatt Young és Duke közel 71 órát töltött a Holdon található Descartes-fennsíkon, és legalább 20 órányi holdsétára került sor. A magukkal vitt holdjáró segítségével mintegy 26,7 kilométernyi utat tettek meg, miközben 95,71 kilogramm kőzetet és talajmintát gyűjtöttek össze.

Mi magyarok is sokat tettünk a küldetés sikeréért, hiszen a kiváló csillagász és fizikus Szebehely Győző tervezte meg az Apolló program űrhajóinak a pályáját, Pavlics Ferenc a General Motors mérnöke pedig az első holdjáró megtervezése révén járult hozzá a páratlan tudományos sikerhez. Az Apollo-15, 16 és 17 járművein való munkáját követően a NASA kérésére még a kilencvenes években is besegített az űrkutatási hivatalnak, igaz ekkor már a marsjárók tervezésében. Az első járművek tapasztalatai nélkül talán a napjainkban is a Mars vörös felszínét járó Perseverance sem készülhetett volna el.

^{(Fotó: Profimedia)}

Az Apollo-16 igazi különlegességét egy szokatlan tárgy magukkal vitele jelentette. Egy háromlábú állványra rögzített kicsi, aranyozott csillagászati távcsőről van szó. Űrhajókon, főleg navigációs célból már korábban is használtak távcsöveket, de egy másik égitest felszínére helyezve még soha. Az apró eszköz révén az elektromágneses sugárzás emberi szemmel láthatatlan, távoli ultraibolya tartományában tudtak megfigyeléseket végezni. Az elvégzett mérések segítségével megcáfolták az esetleges ritka holdi légkör jelenlétét és komoly eredményeket értek el a Föld felső légkörének vizsgálatában.

Sokan ezt a kísérletet tekintik a későbbi űrbe telepített távcsövek elődjének. Azóta sokat fejlődött a tudomány és az utóbbi hetekben magunk is láthattuk, milyen csodálatos felvételeket készít a James Webb.

Az utolsó holdraszállásunkat követően hosszú évtizedek teltek el és több oka is van annak, hogy nem folytatódtak ezek a küldetések. A legfontosabb a hidegháború lezárulta. Miután az USA közvetlen vetélytársa összeomlott és kiesett a versenyből, már nem tartották fontosnak, hogy ennyire költséges és bonyolult missziók révén bizonyítsák technológiai fölényüket. Inkább átálltak az automatizált küldetésekre, hiszen a legtöbb mérés és megfigyelés ezek révén is elvégezhető, viszont sokkal alacsonyabb összegbe kerülnek az emberes kalandokhoz viszonyítva.  Az űrverseny másik fontos elemét a hordozóeszközök jelentették, ezek pedig, bármilyen szomorúan is hangzik, lényegében a katonai rakétafejlesztések árnyékában, vagy legjobb esetben is azokkal párhuzamosan zajlottak.

1972. december 13-án Eugene Cernan az Apollo-17 parancsnoka ezekkel a szavakkal búcsúzott a Holdtól és küldetésétől:

„Miközben megteszem az utolsó lépést, amivel az ember elhagyja a Hold felszínét, hogy hazatérjünk egy kicsit – hitünk szerint nem túl hosszú időre –, szeretnék valamit mondani, amit remélem, a történelem megőriz. Amerika kihívása az emberi sors holnapjában edződött. És ahogy itthagyjuk a Holdat, a Taurus-Littrow völgyét, távozunk, ahogy jöttünk, Isten segedelmével, miképp vissza is kell térjünk, békével és az egész emberiség reményével. Jó utat, Apollo–17!”

Szerencsére az utóbbi években ismét megélénkült az űrverseny, köszönhetően számos új szereplő színrelépésének. A gazdasági és technológiai területen is feltörekvő Kína mellett a magántőke is egyre erőteljesebb vesz részt az újkori űrversenyben, amiből így már természetesen az Egyesült Államok sem maradhatott ki. A NASA a tervek szerint a 2025-ben induló Artemis III. küldetés keretében ismét embert juttat a Hold felszínére. A misszió sok tekintetben rendhagyó lesz, hiszen a megvalósulás sikeréhez szükségük volt a SpaceX bevonására is, amely a Starship révén a történelem legnagyobb és legerősebb rakétáját fogja biztosítani.

^{(Fotó: Profimedia)}

A küldetés legénysége is különleges lesz, hiszen elsőként a történelemben végre női, illetve színesbőrű űrhajós is a holdra léphet.

A korábbi küldetésekről számos fotót lehet megtekinteni az interneten, illetve akinek van rá lehetősége, érdemes felkeresni az izgalmas tárgyi emlékeket bemutató múzeumokat is.

Az alábbi videó digitálisan feljavított archív felvételek segítségével mutatja be az Apollo 16 programot és a holdraszállást. A Hold felszínén készített felvételeken kívül magáról a küldetésről és az előkészületekről is tartalmaz érdekességeket.