A zsiráfok még annál is hülyébben szexelnek, mint ahogy korábban gondoltad

A zsiráfok a Föld legmagasabb és leghosszabb nyakú szárazföldi élőlényei. A Szaharától délre fekvő afrikai területeken élnek, és azért olyan termetesek, hogy le tudják legelni a fák legfelső leveleit is.

A jámbor növényevők hímjeinek szarvcsúcsa akár 5,7 méter magasan is lehet, de a marmagasságuk is bőven az ember fölé nyúlik, hiszen elérheti a 3,3 métert. A nőstények mintegy 80–100 centivel kisebbek, viszont mindkét nem kifejlett példányainak tömege jóval meghaladja az egy tonnát.

Miért is jártuk körül ennyire ezt a témát? Azért, mert ezek az ormótlan állatok sem spórákkal szaporodnak, amelyeket egyszerűen szét kell szórniuk a szélben, hanem a bikáknak és teheneknek is meg kell oldaniuk valahogy a párzás műveletét.

Egy közelmúltban született „felvilágosító” cikk szerint a zsiráfszex még annál is kacifántosabb, mint azt a legtöbben gondolnánk. A hímnek először is szaglással ellenőriznie kell a nőstény pisijét, hogy a kiszemelt egyáltalán alkalmas-e a vemhességre, vagy nem érdemes vesződni a dologgal.

Mivel a zsiráfnak nem egyszerű lehajolnia a hosszú nyakával, az a legegyszerűbb, ha a hím ürítés közben szippant bele a nőstény vizeletébe. A bika sürgetni is képes a tehenet, hogy ne álldogáljanak feleslegesen egymás mellett.

A társkeresés mindezzel együtt sem könnyű, a kutatók megfigyelése szerint a hím akár 150 alkalommal is megközelítheti a tehenet, mire az végre beadja a derekát. Az aktus ezután az emlősállatok többségéhez hasonlóan történik, a bika hátulról mászik rá a nőstény hátára, hogy bevigye a találatot. Ez mindössze néhány másodpercig tart, mert a nagy magasság és gigantikus tömeg nem kedvez a hosszú hancúrozásnak.