Tényleg másképp szexeltek a középkorban?

A középkori emberek szexuális életéről rengeteg tévhit és mítosz született, pedig ha merőben másképp csinálták volna, mint a mai párok, akkor mi sem lennénk itt. Egy középkorról szóló szakoldal összegyűjtött néhány érdekességet a témában.

A hajdani hölgyek és urak állítólag mindig a másiknak a szemét nézték meg először. A nőknek szóló tanítások gyakran szóltak arról, hogy kerüljék a férfiak tekintetét, nehogy kísértésbe hozzák őket.

Praktikus kérdés, hogyan lehetett szexelni egy középkori faluban, ahol a családok szinte egy légtérben élték az életüket. A válasz egyszerű, ugyanakkor megbotránkoztató: ha a szabad ég alatti pajzánkodáshoz már nem volt jó az idő, akkor fedett közösségi tereket kerestek. A napközben szinte folyamatosan üres templom például tökéletesen megfelelt erre a célra.

Az egyház mindezt persze nem bátorította, sőt a középkorban kifejezetten elutasította a nem gyereknemzés céljából folytatott szexet. Hivatalosan tilos volt hancúrozni csütörtökön, pénteken és vasárnap, mert ezek megszentelt napok, de a húsvét, a pünkösd és a karácsony időszaka is hasonlóan tabunak számított.

Tiltott volt az orális és anális szex, valamint a maszturbálás, és természetesen állatokkal sem lehetett közösülni, illetve a homoszexualitást sem nézték jó szemmel. Az állatokkal fajtalankodókra például 15 év böjtöt rótt ki egy törvénykönyv.

Az önkielégítést végzőknek 4 napig tartózkodniuk kellett a hústól, és ha egy fiatal fiú gyakran csinálta, akkor 20 nap böjtöt vagy egyszeri megkorbácsolást róhattak ki rá. Nehéz lehetett a választás, az biztos.

A házaspároknál a misszionárius pózt tartották a legelőnyösebbnek, mert az szolgált a legkevesebb gyönyörrel a feleknek. A szájba élvezést, illetve az ondó lenyelését ördögi tettnek tartották, amelyért szinte élete végéig kellett volna bűnbánatot tartania az illetőnek.

A büntetéseket a 12. század után állítólag már senki sem vette komolyan betartandónak. A prostitúciót is elítélték, de ettől az még virágzott a középkori városokban. A 15. századi Nürnbergben például efféle rendeletet hoztak:

„A bordélyház vezetőjének megfelelő hálókamrát, ágyneműt, élelmet kell biztosítania a nők számára. Ezért a nőknek meghatározott összeget kell fizetniük, akár ettek az ételből, akár nem. A bordélyház vezetőjének legalább heti egyszeri fürdési lehetőséget kell biztosítania a nőknek, mégpedig a saját költségén.”