NBA 2K22 teszt - Kosársztárokkal zsákoltunk újgenerációs konzolon

Napjainkban már kevés bombabiztos dologra számíthatunk, de az NBA 2K-sorozat tényleg minden évben érkezik - olyan , mint a karácsony és az adóbevallás. Ez egy olyan éves sportjáték, amit az igazi rajongók úgyis is minden évben megvesznek - akkor is, ha netán nincs túl sok újdonság benne. A sorozat még mindig a legjobb kosárlabdajáték - különösen a zseniális tempójú kosaras játékmenet, a realisztikusnak tűnő pályák és a meccsek miatt.

Szebb? Jobb? Élvezetesebb?

A különbség már a PS4-es vagy Xbox One-os verziókhoz képest is szembetűnő: az NBA 2K22 lényegesen szebb az újgenerációs konzolokon, jó érzés tehát, hogy volt értelme új konzolt vásárolni - már aki hozzájutott ezekhez. Másrészt viszont a differencia a tavalyi évad PS5-ös és Xbox Series verziójához képest elenyésző, szóval azt mondhatnánk, hogy az új epizód elérte a kor grafikai színvonalát, anélkül, hogy igazán nagyot villantana a retinánknak. A legfőbb hiányosságok a világos padlón gyakran túlvilágított fényhatások, illetve a játékosok vagy a labda árnyékának részletességének hiánya. Másrészt viszont a kosarasokat többnyire nagyon jól modellezeték és részletgazdagok. Ami pedig a hangokat illeti, külön kiemelendő, hogy mostantól minden NBA-arénának saját hivatalos bemondója van, nem csak egy általános bemondó.

Az is elismerése méltó, hogy a szokásosnál változatosabbak az animációk a dribbelések, lövések, zsákolások vagy a védekező beavatkozások esetében. A kontrarendszert teljesen újratervezték a fejlesztők, sok látványos új animációval, sokkal több blokkolással megspékelve, amikor például egy védő megtámad egy kisebb vagy fáradt játékost.

Vannak nehezítések is a játékban: ha a négyzet gombot a mérő kék területén kívül engeded el, akkor elhibázod a dobást, míg az NBA 2K21 ebben a tekintetben megengedőbb volt. Talán a mesterséges intelligencia ebben a szezonban egy kicsit kevésbé reális: a Pro vagy a Hall of Fame nehézségeiben gyakran nem következetes a labdakezelésben, és ezáltal idő előtti touchdownokat ér el.

Üdv a városban!

A konkrét kosarazáson túli játéktartalomba belemerülve eszünkbe juthat a tavalyi évad új generációs karrierjének beállítása. A hatalmas "City" (a játék virtuális városa) az előző részben bizony nem volt egy nagy szám. Egyértelműen hiányzott a városból az élet - egyrészt nagyon kevés csatlakozó játékos volt, másrészt csak fix NPC-k adtak mellékküldetéseket. A jó hír az, hogy a Visual Concepts pótolta ezeket a hiányosságokat, így az új város sokkal élvezetesebb karriermódot nyújt. Bár a város mérete némileg kisebb lett, a next-gen konzoloknál viszont több emberi játékossal találkozunk, és a mozgó NPC-k mostantól az utcákat népesítik be sportolás, sétálás vagy bulizás közben. Ennek eredményeképpen az utcákon kellemesebb a navigáció, és rengeteg üzletet, szóló vagy online pályákat, illetve klasszikus játékmódokat (REC, Pro-Am...) tartalmaz. Még gördeszkát is kínálnak, hogy gyorsan haladjunk az utcákon és minél hamarabb célbaérhessünk.

A City mód története viszont most annyira nem nyűgözött le. Az NBA legutóbbi verziójában - a 2K21-ben - egyfajta komoly kosárlabdás történet bontakozott ki, egy fiatalemberé, aki az apja árnyékában él, és az egyetemi kosárlabdából a nagy ligákba kerül. Komoly volt, ütős, és én élveztem. Idén azonban minden megváltozott - most egy Youtube-szenzáció vagy, aki egy képzeletbeli városban tengeti az életét. Amikor elhagyod a lakást, amelyben élsz, kimész a városba és egy online többjátékos világgal haladsz előre, tele játékosokkal, akik küldetéseket teljesítenek. Ez némileg elvesz a történet hangulatából, főleg, amikor tíz embert látunk, akik úgy várakoznak egy edzővel való beszélgetésre, mintha csak a World of Warcraftból léptek volna elő. 

A küldetéseid egyébként abból állnak, hogy beszélgetsz ezzel az ügynökkel és csevegsz azzal a riporterrel, vagy egy filmgyártó céggel és a rapkarrieredre is időt szánsz. Mindez a modernkori sportoló életmódjára jellemző és a közösségi oldalak, a rajongók és a PR világát idézi. Sokkal inkább érzem mindezek reklámját, mint paródiáját, és személy szerint engem hidegen hagyott, hogy például milyen ügynököt válasszak, vagy milyen szponzori szerződésen kell elgondolkodnom. 

Vannak más problémák is, például amikor létrehozod a karaktered, hosszú időn keresztül döntesz a statisztikáid fókuszáról, de az én karakterem az NBA 2K22 lejátszásának felénél eltűnt, helyére egy névtelen, általános karakter került. Tulajdonképpen az egész multiplayer sztori olyan, mint egy kísérlet, és nem működik olyan jól, mint kellene. Viszont másoknak - talán azoknak, akiknek jobban bejön a játék univerzuma - tetszeni fog. Ezen az is segít, hogy az utcai pályákon online meccseket is lehet játszani, így ha akarsz, randomokkal és barátokkal is játszhatsz. A szintlépéshez azonban sok grindolás kell, vagy persze fizethetsz az NBA-játékokból is kiirthatatlan fizetős mikrotranzakciókért - ez utóbbi annyira szánalmas, hogy erről már írni sem érdemes túl sokat. 

Feljavított játékmenet

Szerencsére az NBA 2K22 többi kosárlabdajátékos része tényleg élvezetes. Az elmúlt évekhez képest itt-ott történt néhány finomítás a játékmenetben, főleg a dobások és az AI védekezésének tekintetében, és ezáltal sokkal realisztikusabbak és egyben élvezetesebbek is a pályán zajló meccsek. Az NBA2K-rajongók kétségkívül elemükben lesznek, de még laikusként is imádtam kosorazni a legújabb részben.

A többi játékmód is nyilván jelen van és egész korrektnek mondható. A MyTEAM kicsit úgy működik, mint a FIFA Ultimate Teamje: csomagokat szerezhetsz, amiket kinyithatsz annak reményében, hogy majd összeállíthatod álmaid csapatát, benne a múlt és a jelen profi játékosaival. Nyilván itt is lehet megvásárolhatod ezeket a mikrotranzakciók segítségével, de ez egyben arra ösztönöz, hogy a kihívásokon keresztül szedd össze a szükséges csomagokat. 

Szolíd kosárlabdaélmény - kár a mikrotranzakcióért

Mindent összevetve - még akkor is, ha a legtöbb módban nincs igazán nagy új funkció - az NBA 2K22 továbbra is elsőrangú kosárlabdaélményt kínál a rajongóknak. Az alapjáték észrevehetően javult tavalyihoz képest, és az új városrész is igazán szórakoztató - ha a kicsit gügye történetét leszámítjuk. Egyedüli nagy szégyene a játénak a mikrotranzakciós pénzügyi modell, de az mégsem tagadható, hogy az NBA 2K22 a franchise egyik legjobb része - igazi next-gen kosárcímmel van tehát dolgunk hiányosságai ellenére is.