Assassin's Creed Valhalla Siege of Paris DLC - A vikinggel Párizsba mentünk, majd küldünk képeslapot!

Az előző DLC csomaghoz, a Wrath of the Druids-hoz hasonlóan a Siege of Paris is zökkenőmentesen illeszkedik a főjátékba, és a szokásos Valhalla-fordulattal az általunk irányított férfi, vagy női Eivor új földekre utazik, hogy (kis)királyt csináljon valakiből és szövetséget kössön a régióban.

 

A sztori jobb, mint az alapjátéké

És ha a Siege of Paris sztorija a főjáték egyik ívének számítana, akkor könnyen a legjobb lenne - ami azt is jelenti, hogy ez nem annyira nehéz, lévén nem tartozott a Valhalla alapjátékának erősségei közé annak sztorija. Itt viszont az átdolgozott küldetésszerkezetnek, a kevesebb felesleges "tölteléknek" számító átvezetőjelenet használata (ami a legbosszantóbb volt az alapjátékban) és a rengeteg értelmes választásnak köszönhetően ez a DLC erős kiegészítője a Valhalla egészének.

A Siege of Paris a fő történeti szál előrehaladása szempontjából talán lényegtelen, mivel nem tartalmazza, a játék tényleges végét, mint ahogy az az Assassin's Creed Odyssey Fate of Atlantis DLC-jében benne volt, de még így is érdemes végigvinni, különösen említett jobb sztori és az érdekes helyszín miatt.

 

Rövidebb, de jobban is koncentrál a lényegesebb történeti elemekre 

A Siege of Paris DLC is karcsúbbnak és koncentráltabbnak tűnik, mint a túlságosan is szanaszétburjánzó fő kaland. Itt nincsenek felesleges párbeszédek és átvezetők - ez már az intróból is látszik, ahol szinte azonnal vitorlát bontasz és összefutsz a legtöbb főszereplővel.

Bár ez tényleg erős pozitívum, viszont az is tény, hogy néhány karakter kissé kidolgozatlan lett. A Siege of Parisban Eivor az Elgring klán főnökét, Sigfredet és unokahúgát, Toka-t segíti a Karoling császár és frank király, Kövér Károly és a párizsi nemesség elleni harcokban. Sigfred végig egy elég javíthatatlan tökfej, olyannyira, hogy kicsit furcsa, hogy Eivor egyáltalán elviseli őt. Persze, amikor száguldozunk előre az események sodrában, nincs nagyon idő arra, hogy karakterívet, vagy kidolgozott jellemrajzot ábrázoljon a játék.

A frakciók közötti politikai intrikák és a döntések, amiket Eivornak meg kell hoznia, mind-mind érdekesek - még ha némelyik csak a választás illúziója is -, és egy kielégítő sztorit kötnek össze, amelyet mi is alakítunk.

 

Beszivárgunk, mint a talajvíz

A Siege of Paris legjobb erőssége azonban a "beszivárgós" küldetésekben rejlik - a korábbi Assassin's Creedekből ismert "Black Box" küldetések újbóli bevezetése, ahol egy ellenséges területet kell átkutatnunk, hogy irányított útvonalakat találjunk egy merénylet célpontja felé. 

Ezek a Hitman-szerű küldetések egy lopakodva végrehajtott merényletben csúcsosodnak ki, és sokkal izgalmasabbak, érdekesebbek és főleg: "assaszinosabbak", mintha csak brutálisan kényszerítenéd valamire a célpontjaidat, vagy lekaszabolnád őket, mint a játék többi részében.

A Valhalla egyik általánosabb kritikája az volt, hogy annyi volt benne jó régi bérgyilkosos Assassin's Creed feeling,

"mint mackósajtban a brummogás,"

de éppen ezeknek a látványos beszivárgásos küldetéseknek köszönhetően ez az érzés végre némileg visszatér. 

Mielőtt azonban túl nagy reményeket táplálnál, ezek azért viszonylag korlátozottak - a legtöbb esetben néhány belépési útvonalról beszélünk, amelyek egy különleges merényletes eseményhez vezetnek -, így ne számíts határtalan változatosságra - ez még mindig nem egy középkori Hitman-játék. 

 

Ilyen lesz majd a "live service"? 

A fő küldetésen kívül a mellékfeladatok már kevésbé izgalmasak. A viking erődítményedből lázadó küldetéseket vezethetsz a frank erők ellen, de ezek eléggé erőtlenek és unalmasak - többnyire arra futnak ki, hogy gyorsan elutazol valahova, megküzdesz négy fickóval, majd gyorsan visszautazol oda, ahonnan jöttél. Elgondolkodtató egyébként, hogy vajon ez-e annak a végtelenített rendszernek az előfutára, amely a fő játékmenetet alkotná a vitatott Assassin's Creed "élő szolgáltatásban" (live service-ben). Az itteni megvalósítás nem tölt el bizakodással ezzel kapcsolatban, de a Siege of Paris DLC részeként bár nem ad hozzá sokat, de nem is vesz el belőle semmit.

Végeredményben az Assassin's Creed Valhalla Siege of Paris DLC egy méltó kiegészítő, jó történettel és nagy hangsúlyt fektetve az interaktívabb játékmenetre. Bár a narratív tétje nem túl jelentős (ha a fősztorit nézzük), Eivornak mégis sok befolyása és érdekes szerepe is van abban, ahogyan az események kibontakoznak a jól kidolgozott cselekmény során.