Anyám egyből a gimi után lakbért kért tőlem, amit ezután tett, attól azonnal elsírtam magam

A „mamahotel” kifejezés pejoratív mivolta miatt nagyon sokan rosszallóan néznek azokra, akik felnőttként is a szüleiknél laknak. Ám mint mindennek, ennek is különböző árnyalatai vannak. Nagyon nem mindegy, hogy valaki kényszerűségből marad a szülői házban, vagy kényelemből. Mint ahogy az sem, hogy elvárja-e azt, hogy mindent alátegyenek, vagy próbál besegíteni, ahogy a lehetőségeiből telik.

Mostani történetünk egy még mindig csak huszonéves lány tollából származik, akitől a gimnázium után olyasmit kért az édesanyja, ami először nagyon rosszul esett neki, egy évvel később azonban végre kiderült, mi állt a hátterében.

A gimi után lakbért kért

„Jó eredményekkel végeztem el a gimnáziumot, az volt a célom, hogy egyetemre megyek, ám végül nem vettek fel a kívánt helyre, így úgy döntöttem, hogy a következő év során megtanulok még egy nyelvet és másik felsőoktatási intézményben próbálkozom majd.”

„Édesanyám a nyári szünet első napjaiban bejött a szobámba és leült velem beszélgetni. Azt hittem a továbbtanulásról lesz szó, de legnagyobb meglepetésemre arról kezdett el mesélni, hogy milyen fontos a pénzügyi tudatosság és szeretné, ha ezt minél előbb elsajátítanám. Azt mondta, bármeddig maradhatok, de azt szeretné kérni, hogy szálljak be a lakbérbe. Teljesen ledermedtem, bólogattam, de miután kiment, azt sem tudtam, mihez kezdjek, hogy csináljam. Nem kért sokat, harmincezer forintról volt szó havonta, de nem értettem, mert jól éltünk, mindenünk megvolt, édesapám külföldi munkája miatt egyáltalán nem kellett nélkülöznünk.”

„Elfogadtam a helyzetet és nyári munka után néztem, amiből simán kifizettem a kért összeget, még fesztiválozni is jutott, igazából egyáltalán nem bántam a dolgot, hiszen még magán nyelvórákra is el tudtam menni és a jogsit is elkezdtem. Annyira beváltam a munkahelyemen, hogy megtartottak, így aztán egészen addig ott dolgoztam, míg a következő évben ki nem hirdették a felvételi ponthatárokat. Felvettek. Madarat lehetett velem fogatni, ám eldőlt, hogy új városba kell költöznöm, ahonnan nem túl jó a közlekedés. Szerencsére a jogsim egyből meglett, és amikor már a költözéshez készülődtem, édesanyám egyszer csak lehívott a kertbe.”

„Egy szalaggal átkötött autó állt ott. Azt mondta, hogy a pénzt, amit kért tőlem, kiegészítette még ugyanannyival ő és apu is, és vettek belőle nekem egy autót, hogy ne okozzon gondot a közlekedés, ha haza akarok jönni. Patakokban folytak a könnyeim, egy pillanat alatt megértettem, miért kérte a lakbért és mit akart nekem ezzel megtanítani. Azóta is rendszeresen hazajárok és egyetem mellett is dolgozni kezdtem, így saját albérletet tartok fenn. Ha egyszer gyerekem lesz, hasonlóan próbálok majd én is segíteni neki.”