Így működik egy zárt osztály Magyarországon, egy beteg hajmeresztő beszámolót írt

Zárt osztályra kerülni nem egy vidám dolog, és akkor még rendkívül enyhén fogalmaztunk. Nem is akármilyen okokból kerülnek be oda a betegek, akik számára sokszor ez az utolsó mentsvár, vagy éppen a mélypont – szemléletmód kérdése.

Mindenesetre a beszámolók épp olyanok, mint amire számíthatunk külső megfigyelőként. Egy biztos, mindenkinek azt kívánjuk, soha ne kelljen átélni, milyen ott tartózkodni, de ha mégis megtörténik, csak a legjobbakat kívánjuk.

A Redditen olvasható bejegyzések alapján nincs egyszerű helyzetben az, aki ott köt ki, de persze itt is vannak fokozatok, nem mindenkire vonatkoznak olyan szigorú szabályok. A kommentelő egy budai kórház zárt osztályára került, miután jelentős mennyiségű gyógyszert vett be:

„Mivel nem voltam gyogyós, "csak" depressziós ezért szinte 0 szabály vonatkozott rám, azon kívül hogy nem mehettem ki. Volt nálam telefon, töltő, párommal hozattam be magamnak borotvát, hajvasalót, sminkeket, kisollót... stb. Le se sz**ák. Volt olyan, hogy az egyik hozzátartozó azt hitte rám, hogy orvos vagyok. Vegyes osztály volt, női, férfi szobák külön. Egyik éjszaka majd össze***tam magam, mert benyitott a szobába egy kis *****, aki kinézett magának. Úgy tettem mintha aludnék, így kiment. Ápolók gondolom alukáltak”

– írta.

„Két hetet töltöttem ott. 3 nap után levágtam, hogy itt **** nem fog segíteni senki, az volt a terápia, hogy reggel kaptam egy antidepresszánst, este meg egy másik gyógyszert (itt a gyógyszer nevét eltávolítottuk – a szerk.). Kétszer beszéltem egy számomra nagyon ellenszenves pszichiáterrel, ahol egyből levágtam a kérdéseiből, hogy milyen diagnózist akar rámmatricázni, illetve kitöltettek egy 500 kérdéses tesztet, amin csaltam, mert szabadulni akartam onnan, meg egyébként sem tudtam komolyan venni, annyira elavultnak gondolom.”

„Semmit sem ért ez a két hét, max elrettentő példának volt jó, szóval ha még egyszer ilyet akarnék csinálni, akkor biztosra mennék. De nem akarok. Nem szedek gyógyszert azóta sem, megtanultam a depressziómmal élni. Vannak jobb és rosszabb napok, de ez a tapasztalat örökre elvette a kedvem attól, hogy valaha is segítséget kérjek”

– írta beszámolójában egy hozzászóló.