Pikáns üzenet jött a feleségemtől, a szeretőjének szánta, ám véletlen nekem küldte el és már esélye sem volt letagadni

„Hát megtörtént. Beadtam a válópert, Kata a napokban elvitte a maradék holmiját is. Még ott van a nyoma a képkereteknek a polcon, amin együtt mosolyogtunk. Belepi majd a por, az idő jótékony pora. Csak azt a napot nem képes eltüntetni, azt az átkozott pillanatot, amikor minden kiderült. Ha egy perccel később nézek a telefonomra, semmi nem történik, továbbra is vakon élem tovább az életet. A legszörnyűbb az volt az egészben, hogy nekem kellett borítani a bilit. Úgy, hogy közben én lettem felszarvazva.”

„Aznap elég nyűgös délelőttöm volt, szombaton is be kellett mennem dolgozni, este szóltak, sos kellettem, mert egy gép bedöglött a gyártósoron, és hirtelen senkit nem tudtak leakasztani. Katát nem igazán érdekelte, furcsa is volt, mert mintha csak fellelkesedett volna, amikor megtudta, hogy be kell mennem. Azt is kérdezgette, hogy mikor. Legalább a délelőttömet meghagyták, a délutánosoknak viszont már kellett a gép. Ötig berendeltek.”

„Rettenetesen rosszul aludtam, forgolódtam, melegem volt. Kata hetek óta nem közeledett felém, ez is frusztrált. Korábban is volt már ilyen, nem firtattam, rendbe jött a dolog. Vagy hát ha ezt lehetett egyáltalán annak mondani, de ebbe most mélyebben nem mennék bele. Soha nem kommunikáltunk rendesen a magánéletünkről, így utólag ez (is) nagy hiba volt. Nagy nehezen összekapartam magam, és végre odaértem a munkahelyemre, volt vagy 50 fok a kocsiban, épp a kezembe vettem a telefonom, mikor rezgett egyet, csak rápillantottam a kijelzőre, nem nyitottam meg. Katától jött egy üzenet.”

„Ennyi volt. Ránéztem és végigfutott rajtam minden rémület, hideg, meleg. Megmerevedtem, nem tudtam kiszállni a kocsiból. Másodperceket vártam, majd végül megnyitottam a csetet. Akkor már eltávolította az üzenetet. Egy új érkezett helyette:”

„Alig tudtam figyelni a munkámra. Megcsináltam a gépet, de egyszerre izzadtam és émelyegtem. Aztán görcsbe rándult gyomorral hazamentem. Minden úgy volt ott, ahogy délben elmentem. És közben minden megváltozott. Örökre. Amikor hazajött, mosolyogva lépett be az ajtón. Aztán meglátta a falfehér arcomat és egyből elkomorodott.”

„Nem. De legalább volt annyi becsület benne, hogy elárulta, már korábban is összejárt ezzel a fickóval és el akarta mondani, csak még remélte, hogy megjavulhatnak még köztünk a dolgok. Mindketten hibáztunk, én érzelmileg elérhetetlenné váltam, őt pedig elhanyagoltam. Azt mondta, sokat panaszkodtam, fáradt voltam, ezért sem akart már tőlem semmi fizikai kontaktust. Sírva kért bocsánatot, tudta, hogy ennyi volt. Mindketten tudtuk.”