Elhoztam a feleségem autóját a szerelőtől, sokkoló dolgot találtam, azonnal a válás mellett döntöttem

Istvánt teljes sokként érték a történtek, ma még nem tudja a hogyantovábbot, csak abban biztos, hogy feleségével elválnak útjaik. Pedig néhány napja még a közös nyaralást tervezték, de előtte biztos ami biztos, átnézették az autóját, mert idén az övével mentünk volna.

Sziasztok. Nagyon nehéz összeszedni a gondolataimat, teljesen a feje tetejére állt az életem. Egyfolytában csak arra tudok gondolni, hogy mennyire átvert az az ember, akinek örök hűséget esküdtem hat évvel ezelőtt. Azt hittem minden rendben van, családot terveztünk, a közös otthonunkat szépítgettük, nem értem mi történt.

Most anyámnál vagyok, a gyerekkori szobámban, tíz négyzetméteren, focis poszterek között próbálom kiírni a gondolataimat, közben teljesen üresnek és összetörtnek érzem magam. Néhány napja kiderült, hogy a feleségem megcsalt. Nem egyszeri eset volt. Hónapok óta összejártak egy olyan emberrel, akit gyerekkorom óta ismerek.

Sosem esett le, pedig a jelekből összerakhattam volna a képet. Ezért akarta ő szerelőhöz vinni az autónkat, ezért ment lelkesen mindig, akár műszaki volt, akár klímatöltés. Minden alkalom egy lehetőség volt a félrelépésre. Én még örültem is neki. Legutóbb viszont, mikor kész lett a kocsi, nekem kellett érte menni, mert a munkahelyén tartották a havi zárás miatt. Előtte való nap teljesen letört és ingerlékeny volt. Most már tudom a miértjét.

Ahogy elhoztam az autót, gondoltam kedveskedek egy kicsit és kitakarítom. Alapos szoktam lenni, ezért az ülés alatt is kiporszívóztam, ám valamiben megakadt a cső. Egy doboz óvszer volt, csak egyetlen darab hiányzott belőle, aminek a csomagolása szintén ott volt az ülés alatt.

Ahogy hazaért a feleségem, bár nehezemre esett, de még nem szembesítettem. Megvártam, míg elmegy fürdeni és szégyen vagy sem, de belenéztem a telefonjába. Az archivált üzenetekben megtaláltam a beszélgetésüket, amiben tinilányként sajnálkozott, hogy le kell mondania az újabb légyottot a munkája miatt. Undor fogott el. Mire kijött a fürdőből, már bepakoltam egy táskába a cuccaimat, és ultimátumot adtam neki, hogy egy hónap alatt találjon albérletet, mert utána meghirdetjük a házat, elválunk, és mindenki mehet a saját dolgára. Nem tagadta, nem sírt, nem ellenkezett. Csendben meredt maga elé. Azóta egyszer próbált hívni, de nem vettem fel a telefont. A hangját sem akarom hallani. Fogalmam nincs, hogy mihez kezdjek.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.