Ez volt Tompos Kátya utolsó interjúja: itt már tudta, hogy beteg, teljesen új értelmet kapnak akkor elmondott szavai

Bár már eltelt egy kis idő, a szívünkben érzett fájdalom semmit nem csökkent: egy sötét pénteki napon gyógyíthatatlan veszteséget szenvedett a magyar kultura. Nézők, kollégák, barátok, rokonok együtt gyászolnak és értetlenül állnak a tragédia előtt: Tompos Kátya 41 évesen, hosszú betegeskedés után elhuny. Az időzítés különösen szívszorító: Kátya a halála előtt nem sokkal hozta nyilvánosságra állapotát és az ország azonnal cselekedett. Gyűjtést szerveztek Kátyának és egy érte rendezett gála bevételeiből éppen a halála előtti napon összegyűlt a külföldi terápiához szükséges összeg. A segítség azonban későn jött, ezt ekkor még nem lehetett tudni. Kátya állapota szinte egyik napról a másikra romlott meg, kórházba szállították, ahonnan már nem tudott kijönni.

Rengetegen búcsúztatták, érzelmes nekrolókat írtak, kedves emlékeket osztottak meg, melyekben egy dolog közös volt: Kátyát szelíd, kedves, csupaszív teremtésnek írták le, akinek volt egy olyan sajátos bája, ami ritka a világon. Ezt a képet támasztja alá Kátya legutolsó interjúja is, ahol kivételesen magáról és az érzéseiről beszélt.

Itt már tudta, hogy beteg, azonban az interjúban ezt egy pillanatra sem érezteti, vagy hangsúlyozza, mégis újrahallgatva az általa mondottakat, van benne valami megmagyarázhatatlan szomorúság, aminek ma már tudjuk az okát. Kátyát a covid időszakról kérdezték, ami egészen meglepően érintette a színésznőt: sok emberrel ellentétben ő másképp értékeli azt, hogy otthon kellett maradni. Elmondta, hogy neki nagyon nehéz alkalmazkodni ehhez a rohanó világhoz, úgy érzi, hogy állandó késésben, rohanásban van, ebben az időszakban pedig le tudott lassulni, utolérte magát és végre fel tudta venni azt a tempót, ami neki kényelmes volt.

Elmondta, hogy sokat olvasott, a könyvek egyébként betegségében is hű társai voltak, mikor már nem tudott színpadra állni, ez volt a legfőbb szórakozása. A lelassulás állapota miatt is jót tehetett neki, hiszen a pihenésre tudott koncentrálni és arról sem kellett magyarázkodnia, hogy miért marad távol az előadásoktól, hiszen a színházak is bezártak.

Erről az időszakról így nyilatkozott:

„Nagyon szeretek filozofálni. Néha leülök valahova, és nem veszem észre, hogy mennyi idő eltelik azzal, hogy csak így ülök. Kívülről nézve biztos komikus lehet, hogy csak úgy bámulok bele a világba, és közben ezernyi gondolat átcikázik az agyamon az élet értelméről.”

Tompos Kátya megható nyitottsággal és érzékenységgel beszél, utolsó interjúját ide kattintva hallgathatod meg: