A gízai piramisoknál is idősebb a skót Pompeii-nek nevezett kőkori falu, ahol szörnyű dolgok történtek

Skót Pompeii-nek is szokták hívni az Orkney-szigetek legnagyobbján, a Mainland-szigeten elterülő neolitikumi települést. Skara Brae kőházait időszámításunk előtt 3180-2500 között húzták fel, s okkal nyerte el Európa legjobb állapotú kőkori építményének címét is. A Skara Brae az érdeklődők számára abból a szempontból is lenyűgöző, hogy a Stonehenge és a gízai piramisok korát is jócskán meghaladta.

Hosszú út vezetett a falu teljes feltárásáig 

Mint ismert, a települést egy pusztító hóvihar után, 1850-ben fedezték fel Skóciában. A tragikus esemény akkor több, mint 200 emberéletet követelt. Amikor az időjárás jobbra fordult, a helyi falusiak rátaláltak egy falu körvonalára, amely több tető nélküli kis házból állt. William Watt Skaillból ezt követően amatőr feltárásba kezdett a helyszínen.

 Miután négy házat feltárt segítőivel, 1868-ban felhagytak a további munkálatokkal...

A lelőhely egészen 1913-ig háborítatlan maradt, amikor is egy hétvége alatt egy csapat lapátokkal kifosztotta a helyet. 1924-ben azonban újabb égi csapás történt: egy vihar elsodorta az egyik házrészt. Kisvártatva ugyan, de végül megszületett a döntés, hogy a régészeti feltárások helyszínét biztosítani kell. A munkát az Edinburghi Egyetem professzora, V. Gordon Childe kapta, aki 1927 közepén utazott először Skara Braébe.

Az idő múlásával egyre inkább körvönalazódni látszódott, hogy miket használtak a kis falu lakói. Mint kiderült, barázdált edények készítői és használói voltak, amely egy jellegzetes fazekasság. A házaknál pedig földbe süllyesztve, földvédelmet is használtak. Ez stabilitást biztosított az építményeknek, mindamellett, hogy egyfajta szigetelésként is szolgált Orkney zord téli klímája ellen.

Gondoskodtak az otthon melegéről is

Rövid mérések után - egyebek mellett - az is napvilágot látott, hogy átlagosan az otthonokat mintegy 40 négyzetméteresre építették. Az őskori csoda otthonokban található volt egy nagyobb helyiség, amelyben egy kőből készült kandalló biztosította az otthon melegét, de főzésre, sütésre is alkalmas volt. A hajékok számát tekintve, legfeljebb ötven ember élhetett itt, de pontos számadatot nem tudtak eddig feljegyezni.

Nem világos, hogy a lakók milyen anyagot égettek el a tűzhelyükben. Childe azonban biztos volt abban, hogy a tüzelőanyag tőzeg, de a növényzet mintáinak és tendenciáinak részletes elemzése arra utal, hogy a vastag tőzegágyak kialakulását elősegítő éghajlati viszonyok csak azután alakultak ki Orkney ezen részén, hogy Skara Brae-t elhagyták. Egyéb lehetséges tüzelőanyagok közé tartozik az uszadékfa és az állati trágya.

Bizonyíték van arra, hogy a szárított hínárt jelentős mértékben felhasználhatták.

Egyes orkneyi lelőhelyeken a nyomozók üveges, salakszerű anyagot találtak, amelyet „moszatnak” neveznek, és ez lehet a maradék elégetett hínár - írja az agytoro.hu A kutatók a lakásokban számos kőből épített bútor is felfedeztek a szekrények, komódok, ülőhelyek és tárolódobozok mellett. 

Rejtélyes, díszes kőgolyók ellentmondásos fordítások és elefántcsonttűk

Ám a helyszínen a feltárások alatt, misztikus faragott kőgolyóra is bukkantak. Hasonló tárgyakat egyébként már Skócia északi részén is találtak. Néhány ilyen „golyón” spirális díszítés látható, amely az írországi Boyne-völgyben talált tárgyakhoz kapcsolódnak. Ott ugyanis hasonló szimbólumokat találtak kőbe vésve. Az olykor „rovásírásnak” nevezett szimbólumokat ellentmondásos fordításoknak vetették alá. Például, Rodney Castleden szerző azt javasolta, hogy a függőleges és átlós szimbólumokban található „kettőspontok” a szavak elválasztását jelenthetik.

Az itt és más neolitikus lelőhelyeken talált vörös okkercsomókat úgy értelmezték, mint bizonyítékokat arra, hogy testfestést végeztek. Erősen polírozott felületű hematit csomókat is találtak; a fényes felületek arra utalnak, hogy a csomókat a bőr befejezésére használták. A helyszínen feltárt egyéb, állatból, halból, madárból, bálnacsontból és rozmár csontból, valamint orca fogakból készült műtárgyak közé tartoztak a csáklyák, tűk, kések, gyöngyök, lapátok, kis tálak és ami a legfigyelemreméltóbb, legfeljebb 25 centiméteres elefántcsonttűk.