A magyar nyelv ősi szavai alig érthetők számunkra, ennyire furcsán beszéltek elődeink

A magyar nyelv rengeteg változáson ment keresztül az elmúlt évszázadokban. Rengeteg jövevényszó ragadt meg, változtak a hangok, a kiejtés, így aki szeretné megérteni elődeink mondanivalóját, annak hosszasan elemeznie kell a hallottakat, olvasottakat.

A Pray-kódexben talált halotti beszédnek hála erre lehetőségünk is van, a 12. század végéről származó írás a legrégebbről fennmaradt latin betűs, ám magyar nyelvű emlékünk. Rendkívül jelentős, hiszen hűen tükrözi nyelvünk írásbeliségének és kultúrájának fejlődését.

A Halotti beszéd és könyörgés ezen felül fontos szerepet játszik a magyar irodalom és kultúra tanulmányozása kapcsán is, és gyakran idézik mind az irodalomtörténészek, mind pedig a nyelvészek. A szöveg érzelmi töltetének megértéséhez azonban nem kell szakembernek lenni, az emberi élet múlandóságát ugyanis előbb vagy utóbb mindenki megtapasztalja.

A szövegemlék különösen érdekes szókincse és nyelvtani szerkezete miatt, az abban található régi magyar szavak és nyelvi formák ugyanis olyan betekintést adnak a korabeli magyar nyelv rejtelmeibe, amit máskülönben talán sosem ismerhettünk volna meg.

A Halotti beszéd és könyörgés két részből áll: egy szónoklatból és egy imádságból, melyeket egy latin nyelvű zsoltárból fordítottak le. A beszéd egy búcsúztató, amely az elhunyt lelkének üdvösségéért szól, míg a könyörgés egy Istenhez intézett imádság, amely az elhunyt bűneinek bocsánatáért esedezik.

A szöveg nyelvezete a maga idejében egyszerűnek és közérthetőnek számított, ami arra is utal, hogy széles körben használták. A mai, modern nyelvünkkel összehasonlítva pedig egészen különleges egyezéseket és különbözőségeket fedezhetünk fel benne, és nagyon érdekes látni, mennyit változott nyelvünk 800 év leforgása alatt. Egyben különös belegondolni abba is, hogy vajon további évszázadok múltán mennyire lesz furcsa a mai nyelvezetet olvasni, hallgatni.