A magyar nyelv olyan elképesztő egyediséget őriz, amelyre nem figyeltél még fel

A nyelv az egyik legfontosabb összekötő kapocs egy nemzet tagjai között, és bizony az is igaz, hogy a nyelv az, ami leginkább elválasztja egyes nemzetek tagjait a többitől is. Minden egyes nyelvnek megvannak a maga különlegességei és sajátosságai, amelyek alapján bizony élesen elválaszthatók vagy felismerhetők más nemzetek nyelveitől. Ám ezek sem biztos, hogy olyan régiek, mint azt korábban gondoltuk volna, csak úgy, mitn a helyesírásunk megannyi szabálya.

Magyarországon például csak a 19. század folyamán, annak is pontosan a közepén lett államnyelv a magyar, addig sokáig a altin volt az, amely összekötötte a nemzet tagjait, ezen szólaltak fel hivatalosan is. Majd a magyar csak ezek után kezd óriási fejlődésbe, és nagyon sok érdekesség van a nyelvünk formálódása körül, hiszen kevesen tudják, de az úgynevezett kettős éles ékezetek is ekkor kezdtek elterjedni, korábban nem használták ezeket szisztematikusan.

Magyar találmány tehát a hosszú umlaut, amelyet így hungarumlautnak is hívnak külföldön.

Igazából egy hibrid jelről van szó, hiszen az umlaut és a hosszúságot is jelző éles ékezet keveréke. Egy diakritikus jelölés amely tehát a magyar ábécében található csak meg a latin írásmódban. Amúgy pedig még a csuvas nyelv használja. Érdekesség az is, hogy a csuvas nyelv cirill írásmódot használ, és az ábécét számos betűvel egészítették ki, náluk például létezik hosszű Y, amit úgy írnak, hogy Ӳ, ӳ.

Azt is érdemes lehet megjegyezni, hogy a magánhangzók hosszú jelölése a magyarban előszöra 15.században jelent meg, tehát nem is olyan régen, és huszita hatásra jelentek meg ezek a jelölések. Először az á, majd az é. Az ő és az ű pedig először csak a 18. században jelentek meg a nyelvünkben.

De mégis, hogy hallják a magyar nyelvet a külföldiek? Most megtudhatjátok:

(Forrás: Nyest, Wikipedia)