Árpád vezér hadseregének legfélelmetesebb osztagától egész Európa rettegett, itáliai krónikák számolnak be a lenyűgöző technikai fejlettségéről

Az alábbi cikkünkben Badiny Jós Ferenc magyarságkutató könyvének egy részét foglaljuk össze, amelyben történelmünk egy kevéssé ismert részéről ír A Káld-Pártus hagyomány és a magyarok Jézus-vallása című könyvében - nevezetesen Árpád vezér jelentős hadihajóflottájáról és ennek jelentőségéről.

Fáy Elek 1911-ben megjelent, Az Akadémia által kitüntetett "Magyarok őshazája" című munkájából idéz, melyben Mircse János olasz és velencei forrásokból merített adatokat, melyeket az olasz hadtörténelmi adattár rögzített. Különösen érdekes, hogy a honfoglaló magyarság hatalmas erővel betört Itáliába 899-ben, és Brentánál megsemmisítette a langobard hadat. Hazatérve Olaszországból 900-ban, mindent megtettek a Lagúna-város elfoglalásáért. Ezt dokumentálja az alábbi idézet:

"... Árpád korszakában, 900. június 29-én történt Velence Köztársaság és a magyarság között az első tengeri ütközet. A harcot Pietro Tribune Dózse személyesen vezette Velence részéről. Annak ellenére, hogy a támadók kisebb hajókkal rendelkeztek, a véres csata végül a magyarok felé billent. Az akkori világ legnagyobb tengeri hadereje már-már meginogtatta. A Dózse bátorító, hazafias beszédével próbált erőt adni harcosainak, és végül nagy erőfeszítések árán sikerült visszaverniük a támadást. Ez arra utal, hogy a magyarok már a 9. század végén rendelkeztek hajókkal, és aktívan törekedtek a Lagúna-város elfoglalására. Ezáltal megmutatkozik, hogy ebben az időben a magyaroknak nemcsak a hajózásban, hanem a hajóépítésben is jártasságot kellett elsajátítaniuk."

Az idegen nép őszinte és jóindulatú feljegyzése megerősíti, hogy őseink olyan ipari tudással és képességekkel rendelkeztek, amelyek még ma is lenyűgözőek. Ez azzal a kérdéssel vet fel, hogy milyen oktatási rendszerük lehetett, amely lehetővé tette számukra ezt a nagyszerű ipari tudást átadni a tömegeknek. Az algebrától és a geometriától kezdve a matematikán át, számos területen kell jártasnak lenniük annak érdekében, hogy hajókat építsenek!

A "hajóhad" létezésének megismerése azt is jelenti, hogy meg kell változtatnunk azt az állításunkat a honfoglalás történetében, hogy "bizánci hajók szállították felfelé a Dunán a hazatérő magyar családokat". Ugyanis nem a bizánci flotta, hanem a saját, magyar hajóhad hozta vissza a nép nagy részét hazájába, valószínűleg a kézműipari eszközökkel és gépekkel együtt. Csak a kardgyártás maradt Kijevben - valószínűleg a tarján nemzetség részére - a vikingekkel kötött megállapodás értelmében, mivel a mágikus kardok gyártása folytatódott a Kárpát-medencében.

A hazatérés után a nép folytatta minden háziiparát. Ezek között talán a legfontosabb volt a vászonszövés és a lábbeli készítés. Ám ha részletesebben megvizsgáljuk a magyar népviselet ruházatát, láthatjuk, hogy nemcsak az ipar, hanem a népművészet csodálatos motívumai is bizonyítják azt a kifinomult műveltséget, amelyet az európai népek korabeli kulturálatlanságával össze sem lehet vetni.

Ezek a fehérneműk ismeretlenek voltak, és a nép számára "királyi ajándék" volt egy gyapjú ing. Érdemes alaposan megvizsgálni a magyar népviselet gazdagságát. A női és férfi öltözékek kifinomultságát, művészi díszítéseiket és sokoldalúságukat is megcsodálhatjuk. "Pogánynak" nevezni pedig nem lehet egy olyan művészetekben jártas népet, ahol minden alkotás Istenhez való felülmúlást hivatott szolgálni. A lélek dominanciája az anyagon, és ez több, mint bármely általunk kitalált "vallás". Egy olyan "néplélek" életfolyamata, amely állandó kapcsolatban áll a felsőbb világgal és ebben a szilárdan gyökerező élettel.

forrás: Árpád MagyarMúzeum