Eltitkolták a magyarok elől? Míg az európai uralkodókat viking harcosok védték, a viking uralkodónak magyar testőrei voltak

A vikingek a kora középkor legendás harcosai és felfedezői. A köztudatban vérszomjas harcosokként maradtak meg, akik nem kíméltek senkit és semmit ami útjukba áll - ám ez a barbár kép minden bizonnyal meglehetősen távol áll a valóságtól.

Több megemlékezés beszámol például róla, hogy a vikingek igen magasra tartották a személyes higiéniát - jó illatúak voltak ápolt szőrzettel, így gyakran előfordult, hogy a meghódított területeken élő hölgyek szívesen választottak viking párt maguk mellé.

A harc valóban életük központi része volt, de ugyanígy a kereskedés is - a viking társadalmak legfőbb "exportcikkei" maguk a viking harcosok voltak.

Jól dokumentál, hogy az északi eredetű nép katonái a kora középkorban az egész kontinensen elterjedtek voltak: a bizánci császár elit őrsége, a varégok a Kijevi Ruszt vezető Nagy Vlagyimirtól érkeztek segítségbe egy bizánci hercgnőért "cserébe", amikor II. Baszileiosz bizánci császár önnön erejéből képtelen volt kezelni a birodalmon belüli lázadásokat.

Innentől kezdve a skandináv eredetű harcosok folyamatosan álltak a bizánci császár szolgálatában - és meglepőnek hangzik, de a magyar királyi udvarban is töltöttek be testőr pozíciót.

Györffy György több művében említette, hogy Géza magyar nagyfejedelem (971/972–997) és Szent István (1000–1038) első királyunk szolgálatában rusz-varég zsoldosok álltak a 900-as évek végétől kezdve. Annak ellenére, hogy Kristó Gyula korábban megkérdőjelezte elméletét kronológiai és nyelvészeti alapokon, a hipotézis továbbra is népszerű maradt tudományos körökben.

Az elmélet szerint a varég-ruszok megjelenése Magyarországon Géza uralkodása vége felé, a 980-as években kezdődött, amikor a nomád besenyők veszélyeztették a ruszok dnyeperi vízi útját Konstantinápoly felé. Ennek következtében néhány rusz úgy döntött, hogy átkel a barátságosnak tartott magyar területeken Kijevből Konstantinápolyba, vagy fordítva, és szolgálatot vállal Géza fejedelemnél.

Az idővel egyre több vándorló rusz testőr érkezett Magyarországra, mivel István jó kapcsolatokat ápolt a kijevi Vlagyimir fejedelemmel, akinek udvarában régészeti sírleletek tanúsága szerint magyar harcosok is tartózkodtak, ami minden bizonnyal bizonyítéka a magyar harcosok kiválóságának - elvégre ha a viking uralkodó őket kéri fel testőrnek, értelemszerűen a "szakma csúcsának" kellett lenniük.

A viking kísérettagok egy másik hullámához tartozhattak azok a varégok, akik Imre, István fia, feltételezett bizánci menyasszonyával érkeztek Magyarországra. Mivel az hildesheimi évkönyvek dux Ruizorumnak, azaz a „ruszok vezérének” nevezték Imre herceget, Györffy úgy vélekedett, hogy ő lehetett a királyi rusz testőrség parancsnoka, hiszen a hagyomány szerint a trónörökös irányította a segédnépeket.

Az Imre bizánci menyasszonyával érkező varégok a központi országrészhez közel telepedhettek le, Tolna és Somogy megyékben, ahol két település neve: Várong és Varang is az óészaki væring tövet rejt.

Másrészről a kijevi kísérettagok gyakran a korabeli határoktól nem messze kaptak szállást, követve az "orosz" névből eredő magyar településneveket. Kristó Gyula a települések fekvéséből kiindulva inkább határőr alakulatoknak vélekedett az "orosz" helyneveket illetően, bár ezek a települések sokszor távolabb voltak a határtól annál, hogy valódi határőrállomások legyenek.

forrás: 24.hu