Friss felfedezés bizonyítja: a legendás női harcosok, az amazonok tényleg létezhettek, de nem ott, ahol gondolnád

A közelmúltban Azerbajdzsánban végzett régészeti kutatások valószínűleg megerősítették az amazonok, a görög mitológiában szereplő női harcosok létezését: az azerbajdzsáni Nakhchivanban található bronzkori temetkezési helyen végzett ásatások során a régészek női maradványokat tartalmazó sírokat tártak fel olyan fegyverekkel együtt, mint a borotvaéles nyílhegyek, bronztőrök és bunkósbárdok.

Az amazonok arról voltak ismertek, hogy ügyesen használták az íjat és a nyilakat, és hogy nem voltak hajlandóak a férfiakkal társulni a környezetükben - adta hírül a The Guardian.

Az ókori görögök mitikus ősellenségei az amazonok voltak, vad harcos nők, akik az ismert világ peremén éltek. Héraklész és Akhilleusz az amazonkirálynők elleni párbajokban bizonyították vitézségüket, míg az athéniak egy hatalmas amazon sereg felett aratott győzelmüket ünnepelték. A perzsa Cyrus, Nagy Sándor és Pompeius római hadvezér is megmérkőzött az amazonokkal.

Bár régóta a mítoszok közé szorult, a régészek egyre több bizonyítékot találnak arra, hogy ezek a lovas, íjjal hadonászó nomádok, akik ugyanúgy vadásztak és harcoltak, mint a férfiak, valóban léteztek.

Nakhchivan városában egy bronzkori lelőhelyen végeztek régészeti ásatásokat, amelyek fényt derítettek az évezredes legendára. Ott fegyverekkel eltemetett nők sírjait találták meg. A leletek között éles nyilak, egy bronz tőr és egy bunkósbot is volt. Néhány csontvázon arra utaló jelek voltak, hogy a nők aktívan használtak íjat és nyilat. Ezek alapján a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy ezek a nők amazonok lehettek, akik körülbelül 4000 évvel ezelőtt éltek.

Bettany Hughes történész az Observernek nyilatkozott:

"Ez azt mutatja, hogy az ókori Görögországról szóló mítoszok és legendák mögött van igazság. Ha egy olyan kultúráról beszélünk, amely átível a Kaukázuson és a sztyeppén, amit minden ókori ember mondott, akkor nyilvánvalóan más maradványoknak is lenniük kell".

A Bettany Hughes történész által említett bizonyítékoknak akkor van nagy jelentőségük, ha a korábban felfedezett leletekhez hozzáadjuk őket. Például 2019-ben Oroszországban négy női harcos maradványait találták meg, akiket nyílhegyekkel és lándzsákkal temettek el. 2017-ben egy olyan nő maradványait fedezték fel örmény régészek, aki valószínűleg a csatában szerzett sebeibe halt bele; a lábába ágyazva egy nyílhegyet találtak. Emellett az 1990-es évek elején a kazahsztáni határ közelében egy tőrrel eltemetett nő maradványait fedezték fel.

Hughes kijelentette, hogy néhány csontvázról kiderült, hogy a nők széles körben használtak íjat és nyilakat. Elmagyarázta, hogy az ujjaikon deformitások mutatkoztak, valószínűleg a hosszan tartó nyílhasználat miatt, ami tartós és intenzív gyakorlásra utal. Megfigyelései szerint az ujjízületekben bekövetkezett ilyen elváltozások nem származhattak kizárólag a vadászati tevékenységből.

Megemlítette továbbá, hogy a csontleletek egyértelmű jeleit mutatták a nyeregben töltött hosszabb időnek, a nők medencéje a lovaglás miatt látszólag kiszélesedett. A csontjaik alakja egyértelműen tükrözte az életmódjuk hatását.

A fegyvereken kívül a régészek az egyik sírban egy karneoldíszt is találtak, amely egy féldrágakő, amelyet általában a főpapnők viseltek, és státuszszimbólumként használtak.

forrás: Arkeonews