Felrobban a magyar sajtó ettől az egyszerű szótól - magyarul volt mégse értette senki, honnan jön

A női szépség bizony már sok embert megihletett: ha a költészetből kivennénk a szerelmi költészetet, vagy a zenéből a szerelmes számokat, elég sivár paletta maradna számunkra.

A középkori trubadúrok szerelmi költészetétől Csokonia Vitéz Mihály Lilla-versein keresztül a magyar költői nyelv Ady Endrével jutott el odáig, hogy már nem csak a felmagasztalt, idealizált szerelem volt a mintakép - Ady Endre prostituáltakhoz is szívesen írt verset, nem feltétlenül Csokonai modorában (lásd híres versét, Az én menyasszonyom címűt).

Amerika volt a náci Németország legnagyobb szövetségese, a cáfolhatatlan bizonyítékok teljesen új színben tüntetik fel a II. világháborút

Olvass tovább...

Van egy kifejezés, ami a 20. századtól kezdve uralta a sajtónyelvet, ha vonzó nőről van szó: némi háborús áthallással megtámogatva ez a szó a "szexbomba". A kifejezés nemzetközi, a magyar lakosság már csak Tom Jones slágeréből is tudja, hogy az angolszász világ is használja a szót, sőt, nem meglepő módon onnan ered.

A háborús áthallás valószínűleg nem véletlen: a kifejezést különböző kutatások alapján 1942-ben kezdték használni. Amerika ekkor már bekapcsolódott a második világháborúba, megtörtént a Pearl Harbor elleni japán támadás, Európában dúlt a háború - a kollektív tudatban a bombázás bizony ott volt, és a "bombshell" szót már a '30-as években is használták színésznőre (a szó jelentése bombázó, gránát).

A magyar sajtó, annak ellenére, hogy ez igazán nyugatról jövő, kapitalisták által kitalált kifejezés volt, idehaza is meghonosította a '60-as évektől kezdődően. A "régen minden jobb volt, nem volt ennyi bulvár se"-csapatnak külön érdemes a figyelmére a Népszabadság 1960-as cikke, amelyben Brigitte Bardot-ról az alábbi módon értekeznek:

„Légy erős, szeretett olvasóm. A hír, amellyel e csendes nyári reggelen ajtódon kopogtatok, szomorú: B. B., vagyis Brigitte Bardot, a világszerte elismert szexbomba, nem vetkőzik többé.”

De Francois Arnoul francia színésznő is az egykori újságírónak tetsző nőnek számított minden bizonnyal:

„Amíg Brigitte Bardot nem jelent meg a film »világot jelentő deszkáin«, Francoise Arnoul volt a francia filmélet első számú szexbombája. Remek alakja, beszédes nagy szeme, hosszú gesztenyebarna haja egyik napról a másikra közkedveltté tették.”

Fenyő Miklóst és a Hungária zenekart pedig annyira megihlette a kifejezés, hogy dal is született belőle.

A '80-as évektől kezdve, amikor kicsit kezdett a hidegháborús nyomás engedni, a sajtó is reflektált a megváltozott klímára, és a "szexbomba" kifejezés mellett megjelent a "szexbálvány" is - Magyarországon a szót először némileg meglepő módon a Magyar Horgász című magazinban olvashattuk, egy beszámolóból, ahol a jelzővel illetett hölgynek meggyűlt a baja a horgász-mesterséggel:

„1976 nyarán megkértek, vigyem ki a partra Fiona Richmondot, a gyönyörű szexbálványt és tanítsam meg horgászni. Mondhatom, felejthetetlen élmény volt órákig a csodálatos nő közvetlen közelében ülni. Csak az volt egy kicsit kínos, hogy a horga örökké a fülcimpáimba akadt.”

A frissen szárba szökkent pacifizmus annyira hatásos volt, hogy az új cikkekben még az egykor "szexbomba"-ként meghatározott színésznőkre, Brigitte Bardot-ra és Marilyn Monroera is a "szexbálvány" szóval hivatkoztak. Ma már nincs egy szó, ami uralná a sajtónyelvet, kreatív médiamunkások úgy csűrik-csavarják a nyelvet, hogy minden nap találhatunk valamilyen új kifejezést - és korunk eseményei azt is bizonyítják, hogy sajnos úgy tűnik, hogy a női szépség mellett a háború is örök.