Ősi temetőt fedeztek fel egy vármegyeszékhelyen, bizarr dolgokat találtak a sírokban

A középkori és kora újkori Kecskemét egyik legősibb temetőjét fedezték fel a város belvárosában, amikor elkezdődtek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetének felújítási munkálatai - mondta el Fazekas András Kristóf régész az MTI-nek.

Emlékeztetett arra, hogy a területet a ferencesek kapták meg az 1640-es években, és több faépületet emeltek, de ezek 1678-ban tűzvészben elpusztultak. A jelenleg álló barokk kolostor tűz utáni újjáépítését a középkori Kecskemét városközpontjába integrálva valósították meg. Az épület Kéttemplom köz felőli része, mely egy toronyszerű kiugró rész, jóval régebbi, az alapján, hogy a kulcslyuk-szerű lőrések a 1400-as évek elején készültek.

A forgalmas repülőtéren középkori temető maradványaira bukkantak, videón az elképesztő felfedezés

Olvass tovább...

Ezeket az alapfalak közötti feltárás során fedezték fel. A kutató kiemelte, hogy a Kecskeméti Kodály Intézet felújítása előtti ásatások a belvárosban a régi kolostor falain túl is folytatódnak, a Kéttemplom közben. A múlt hetekben feltárt terület mindössze 15 négyzetméter volt, és régészetileg ismert volt. A 14. század második felétől egészen 1778-ig, a középkori és kora újkori Kecskemét egyik legősibb temetője volt itt a középkori város területén.

A 18. század végén Mária Terézia rendelettel megszüntette a városokban a belső temetkezéseket, és kijelölte az új sírhelyeket a városok határain kívül. A munkálatok során a szakemberek több sírt találtak, amelyekben 18 részben vagy teljesen megmaradt csontváz volt.

Fazekas András Kristóf szerint a sírok jelentős bolygatásának oka lehet a városi temetők túlzsúfoltsága, az évszázadokon át történő újratemetések, valamint az 18. század elején felépült kolostor északkeleti falának építésének megkezdése, mivel akkoriban nem exhumálták ki az elhunytakat. Végül, a legújabb korban, a különböző építkezések és közműmunkálatok is bolygatták, pusztították a sírokat.

A temetkezési szokásokra utaló jelek a fa maradványok és a koporsószegek, amelyek arról tanúskodnak, hogy a halottakat deszkakoporsókban temették el. A csontvázak tájolása egységesen délnyugat-északkelet irányú volt, ami megegyezett a Barátok temploma tájolásával. A legtöbb sírból csecsemők és gyermekek maradványai kerültek elő, mivel a fiatalokat a felnőttekhez képest sekélyebb sírba temették el.

A felfedezés egyik legkiemelkedőbb része egy sírhely, ami egy csecsemő temetkezési helye volt. A kislány sírját magasan, mintegy 70 centiméter mélységben találták, közel a templom szentélyéhez, fejére egy díszes, bronzspirállal kivarrt gyöngyös pártát helyeztek el.

Zay Orsolya, az egri Dobó István Vármúzeum régésze szerint ezt a típusú fejéket az 1600-as években használták. A koponyát és a pártát egyben emelték ki és konzerválták, lehetőséget teremtve arra, hogy az egykor élt kislány pártája egy restaurátor műhelyében nyerje vissza eredeti szépségét - tette hozzá Fazekas András Kristóf.