Amikor kettészakadt az ország a naptár miatt: 14 nappal rövidebb volt az egyik év, a mai szökőnapnak is köze van hozzá

Az minden bizonnyal nem sokak számára új információ, hogy a világ nagy részén az úgynevezett Gergely-naptár szerint tartják számon az aktuális dátumot - még az olyan országokban is, ahol vallási okokból más időszámítás van érvényben, azért tudják a Gergely-naptár szerinti dátumot is, ha mást nem azért, mert a nemzetközi üzleti életben is ehhez vannak igazítva a dolgok.

A Gergely-naptár 0. éve természetesen Jézus Krisztus születése - és természetesen nem a születési pilllanatában vezették be, hogy akkor mostantól kezdjük az időszámítást, hanem csak jóval később.

A Julius Caesar által bevezetett Julianus-naptár és II. Gergely pápa által reformált Gergely-naptár közötti kapcsolat egy fontos időszámítási változásra utal. A Julianus-naptár (Kr. e. 45) 365,25 napos évvel számolt, ami 11 perccel hosszabb, mint a valóságos napforduló. Ez a különbség az idő folyamán felhalmozódott, ami hosszabb időre esik, mint az évszázadok során.

A Gergely-naptár (1582) bevezetésekor a Gergely pápa által tett korrekciók az év hosszát pontosabbá tették, hogy összhangban legyenek a valós idővel. Ez a változás az év hosszát a hosszú időn belüli egyensúly fenntartása érdekében finomhangolta, például a szökőévek szabályozásával, aminek köszönhetően alakult ki a mai nap, vagyis február 29-e is.

Ez minden négy évben előfordul, kivéve azokat az éveket, amelyek oszthatók 100-zal, de nem 400-zal. Ez a napritkaság egy naptári kiegyenlítés, ami a földi évet és a napforduló időtartamát harmonizálja.

Végül 1582. február 4-én lépett életbe az új számítás, és másnap rögtön február 15-ével kezdtek, vagyis 14 nap egyszerűen "eltűnt" az időből. Magyarországon még bonyolultabb volt a helyzet: nálunk 1587-ben vezették be, ám az ország két részén vallási megosztottság miatt máshogyan számoltak, így az ország egyik felén egy darabig más dátum volt érvényben, ami azért okozott bonyodalmakat.