A történelemkönyvek is hallgatnak Mátyás király rémséges oldaláról, pedig a legizgalmasabb históriák között lenne a helye

Bár a modern korszellem nem éppen a monarchisztikus állami berendezések irányába bontakozik ki, sokszáz-ezer év történelmét nem lehet kitörölni a kollektív nemzeti tudatból. Kiváló példája ennek például Mátyás király, vagyis Hunyadi Mátyás alakja: a történelmi eseményekről még semmit sem tudó kisgyerekek is általában hamar összefutnak a nevével, legendás történeteivel - sok népmesénk, legendánk főszereplője az egykori nagy uralkodó (míg a munkásmozgalom "jelentős" alakjairól annál kevesebb történet él a nép ajkán - ami van is, nem pozitív).

Mátyás király uralkodásáról történészek és korabeli krónikák sok mindent leírtak: a fennmaradt történetek szinte mind pozitív színben tüntetik fel, még annak ellenére is, hogy ritka kemény kézzel irányította birodalmát, és a kor hatalomtechnikai módszereiből kifolyólag bizony a ma már meglehetősen barbárnak tartott cselekedetek sem álltak messze tőle. Eredményei azonban vitathatatlanok, országlása alatt a Magyar Királyság valóban Európa egyik vezető hatalma volt.

Nem kevésbé legendás, és még nemzetközileg is bejáratott "brand" Drakula gróf, vagyis Vlad Tepes alakja - talán nem túlzás a kijelentés, hogy Románia legkomolyabb kulturális "exportcikkéről" beszélünk, noha a vámpíros alkotások nem a feudális viszonyok között Havasalföldet uraló gróf történelmi tetteire épülnek, pusztán annak egy aspektusát kihangsúlyozva (nevezetesen, hogy Tepes gróf igen komoly szinten művelte az ellenségek karóba húzását) lett a "vámpírok" modern mitológiai alakjának archetípusa.

A két nagy történelmi alak életének részletes leírásától most megkímélnénk olvasóinkat - ezt már számtalan helyen megtették. Az viszont már koránt sem annyira köztudott (és emlékeink szerint még érdekességként sem igazán volt történelem órákon megemlítve), hogy ez a két igen jelentős személy nem hogy kortársak voltak, de még harcoltak is egymással - sőt, Mátyás még börtönbe is vetette Vlad Tepest, Karóbahúzó Vladot, ha úgy tetszik, Drakula grófot.

Vlad Tepes 1456-ban lett Havasalföld ura, amikor a törökök már erősen "kopogtattak" Európa ajtaján - ám ő elhatározta, hogy nem fogja hagyni a terjeszkedést. Kíméletlenül verte vissza a támadásokat, és az általa legyőzött oszmán seregeknek bizony sanyarú sors jutott: volt olyan, hogy húszezer katonát húzott karóba, óriási "sündisznóvá" változtatva a kivitelezés helyszíneként választott dombot.

^{Kép: Profimedia / Vlad Tepes szobra Segesváron}

A közös ellenség egy ideig egyesítette is a két uralkodót, akik egy időben szövetséget is kötöttek, ám az 1460-as években Mátyás király fülébe jutott, hogy Vlad Tepes szövetségre készül lépni a törökökkel (bár ez egyértelműen nem volt bizonyítható), aminek következtében az ellenakció sem maradt el: 1462-ben Mátyás tömlöcbe vette Drakula grófot, a visegrádi Salamon toronyban.

A börtönbüntetés igencsak megviselhette Vlad Tepest, ugyanis szabadulás utáni sorsáról nem sokat tudunk - vannak arra vonatkozó beszámolók, hogy 1476-ban kivégezték, de olyan is, hogy elindult visszaszerezni Havasalföldet, és csatában esett el.

A történet tehát láthatjuk, kiváló alapanyaga lehetne egy újmagyar-mitológia építő fantasy filmnek - jelenleg amúgy is nagy népszerűségnek örvendnek a különböző fikciók, és alapanyag hozzá bőven van a Kárpát-medencében is.