A Római Birodalom legnagyobb rejtélyét még a rómaiak sem tudták megfejteni, inkább isteni kultuszt emeltek a misztikus képződmény köré

Az ókori Róma városa és kultúrája mély hatást gyakorolt a mai életre, hiszen az apró királyságból terjeszkedő köztársaság lett, és végül hatalmas birodalomként érte el csúcspontját. Ez az úgynevezett "örök város" olyan relikviákkal és romokkal (és valóban, annyi pornóval) van tele, amelyek közel három teljes évezredre nyúlnak vissza - és mégis, vannak olyan dolgok az ókori római életről, amelyek teljesen elvesztek az idők során. 

Ott van például az a kérdés, hogyan készítették a betont - ez egy olyan mérnöki teljesítmény, amelyet még mindig nem értünk teljesen, vagy a kis dodekaéderek, amelyek mindenütt felbukkannak, annak ellenére, hogy soha nem találtak róluk írásos feljegyzést.  

Talán kevésbé ismert a fentieknél a Lapis Niger.  A Lapis Niger egy ősi szentély, amely a római fórum közepén található, és a Kr. e. kilencedik századra nyúlik vissza, és latinul "fekete kőnek" fordítható - ezek a dolgok latinul mindig lenyűgözőbben hangzanak. A város korai lakói nagy tisztelettel - és nem kis félelemmel - kezelték, mivel a helyét balszerencsével, pusztulását pedig szörnyű átokkal hozták összefüggésbe.

De mi is ez pontosan? A szentély magja egy vulkanikus sziklakúp és egy négyzet alakú oszlop egy része, amelyet egy felirat jelöl, amely inkább tűnik görögnek, mint ólatinnak, ami valójában. Ezt körülvéve egy U alakú oltár áll - vagy legalábbis állt valaha -, amelyhez eredetileg talán kőoroszlánok is tartoztak, hogy őrizzék az emlékművet. Ezen kívül található maga a "fekete szikla": fekete márvány burkolatú térkövek tömbjei, amelyeket fehér márványfal határol.

Ami azonban a létezésének okát illeti - nos, az is bizonyítja, hogy a Lapis Niger mennyire régi és titokzatos, hogy ha vissza tudnánk menni az időben, és megkérdeznénk egy ókori római embert, hogy mire szolgált, valószínűleg ők sem tudnák. 

A legtöbb magyarázat a szikla megjelenésére azonban Róma alapításának mitológiájára támaszkodik: "A legtöbben azt mondják, hogy Romulust oda temették" - jegyezték fel a Kr. e. első századi költő, Horatius ókori kommentátorai - "és hogy ezért helyezték oda a két oroszlánt, ahogyan ma is láthatjuk őket sírokat őrizni".

Romulus volt a legendás első király és Róma alapítója, akit ikertestvérével, Remusszal együtt állítólag a Tiberis partján hagytak magára, amíg egy valódi farkas rájuk nem talált, és úgy döntött, hogy maga ápolja őket egy közeli barlangban. A páros állítólag egy Vesta-szűz (vagy esetleg hercegnő) és Mars isten fiai voltak, és csecsemőként a folyó istene, Tiberinus mentette meg őket a vízbe fulladástól.

Egy másik elmélet, amelyet  Halikarnasszoszi Dionüsziosz, Kr. e. I. századi történetíró állított fel, miszerint "a római fórum legnemesebb helyén álló kőoroszlán... Faustulus emlékműve volt, akit azon a helyen temettek el, ahol a csatában elesett". Ha ez igaz, akkor a Lapis Niger Romulus nevelőapjának nyughelye lenne: Faustulus a mítosz szerint egy pásztor volt, aki az ikreket örökbefogadott farkasanyjukkal együtt megtalálta, és úgy döntött, hogy inkább hazaviszi őket magával.

A források megoszlanak abban a kérdésben, hogy ez a feltételezett temetés szándékos volt-e vagy véletlen: a római tanító, Sextus Pompeius Festus a Kr. u. 2. század végén írta, hogy a Lapis Niger Romulus sírhelyéül szolgált volna, de ez a szándék nem valósult meg, és Romulus helyére nevelőapját, Faustulust temették el. 

Dionüsziosz egy másik helyen Tullus Hostiliust, Róma harmadik királyát említi, mint aki a Lapis Niger alatt nyugszik. Festus eközben felvetette, hogy Tullus nagyapja Hostus Hostilius lehetett, egy harcos, aki állítólag Romulus oldalán harcolt a szabinok ellen.

Megtudjuk-e valaha, hogy ki volt eltemetve a Lapis Niger alatt? Nos, a jó hír az, hogy van valamink, ami az ókori íróknak nem volt: a 3D lézerszkennelési technológia. Még 2020-ban egy régészekből álló csapat elindult, hogy teljes mértékben dokumentálja a Lapis Niger által megjelölt sírt - és amit odabent találtak, az csalódást okozhat az ókori város mitológiai gondolkodású lakóinak.

Közel három évezrednyi rejtély után a monumentális fekete szentély alatt nyugvó szarkofág ... üres volt. Se Romulus; se Faustulus; senki. Talán az egész csak egy nagy félreértés volt?

"A szarkofág azt mutatja, hogy az a mód, ahogyan a rómaiak mitologizálták a város alapítását, még összetettebb és gazdagabb volt, mint gondoltuk"

- mondta annak idején a The Telegraphnak Darius Arya régész, az Amerikai Római Kultúra Intézet vezetője.

"Nemcsak Julius Caesar idején, hanem már jóval a Kr. e. 6. vagy 7. században, amikor Róma éppen csak elindult, jelentőséget tulajdonítottak az alapítás mítoszának"

- mondta.

Más szóval: az ókori rómaiak számára valószínűleg nem számított volna, hogy a sír üres, így is emléket állíthatott Romulusnak - aki amúgy is eltűnt az égben, hogy halála után istenné váljon, és így valószínűleg nem sok maradványt hagyott maga után, amit eltemethettek volna.

^{forrás: ifLScience}