Mesés vagyonnal viszonozta a szellentést és a hűséget a király, középkori krónika számol be a széllelbélelt bolondról, aki földesúr lett

A középkorral kapcsolatban számos tévhit el, nem egy ezek közül az udvari bolondokhoz kapcsolódik. Az elnevezés némileg megtévesztő: a "bolond" szóból gyengeelméjűségre is asszociálhatnánk, ám ez minden bizonnyal messze volt a valóságtól, sőt, a leírások alapján az udvari bolondok (az angol elnevezés, a "jester" pl. semmilyen utalást nem tartalmaz "bolondság"-ra) kimagasló intelligenciával rendelkeztek (az elmés tréfákhoz ugyanis bármilyen meglepő, de ész kell).

1000 évvel ezelőtt a Földön brutális fény tűnt fel az égen a távoli űrből, a középkori emberek pedig lerajzolták, itt a bizonyíték, hogy Európában is láthatták mindezt

Olvass tovább...

Miután letisztáztuk az udvari bolondok szerepét és intellektuális képességeit, szeretnénk bemutatni egyet, akinek alakjáról egy 13. századi angol könyvből (Liber Feodorum) tudunk: Roland le Fartere-t, aki az egyik legnagyobb középkori angol király, II. Henrik udvartartásához tartozott.

A középkori franciát kevéssé beszélő olvasóink kedvéért lefordítjuk a nevét magyarra is: F*ngó Roland. Mielőtt kikacagnánk becenevét, nézzük meg, miket kapott a királytól cserébe szolgálataiért: a suffolki Hemingstone birtokot, valamint 12 hektár földet.

A kérdés, miszerint mi volt a szolgálat, jogos: szerencsénk van, a krónikák lejegyezték. Rolandnak karácsonykor kellett fellépnie ez uralkodó előtt, a következő műsorszámmal: Pro qua debuit facere die natali Domini singulis annis coram domino rege unum saltum et siffletum et unum bumbulum, que alienata fuit per particulas subscriptas.

Ahol tudunk, segítünk, latin fordítónk szabad fordításában a feladat a következőből állt: egy ugrás és fütty (unum saltum et siffletum), valamint egy szellentés (unum bumbulum), a karácsonyi udvari ünnepségen.

Roland birtokát később leszármazottai örökölték, és a korabeli viszonyokat tekintve is komoly volt az ajándék: nagyobb birtokokkal rendelkezett az átlag-jobbágynál, de kisebbel , mint a lovagok.

A krónikák egyébként semmivel nem kommentálják a titulust, semmi nem utal arra, hogy bármi kiugró lett volna Roland szerepében, egyszerűen csak beszámolnak róla, de a mából nézve némi komikumot felfedezhetünk a történetében.