Égbekiáltó pofátlanság a győri kávéházban: sírásig hergelte az egyik vendég a pincérnőt

Szokatlan levél érkezett a szerkesztőségünkbe. Most nem egy pofátlan helyről, vagy lenyúlásról kaptunk hírt, hanem egy alkalmazott mesélte el élete egyik legszörnyűbb napját:

Hellósztok. Nem tudom, hogy ez is érdekes lehet-e nektek: egy győri kávézóban vagyok pincérnő. Elég régóta űzöm a szakmát, bár nem vagyok túl idős, 24 éves vagyok, de 8 éve csinálom már. Diákmunkaként kezdtem el és megszerettem. Barátságos, kedves, mosolygós embernek tartom magam, sosem teher pár jó szót szólnom a vendégekhez. értékelik is, valahogy az a tapasztalatom, hogy ebben a mai rohanó és sokszor gonosz világban az embereket egyszerűen megdöbbenti ha valaki a pokróc magatartásra is vidáman reagál és teljesen kizökkennek. Szeretem őket megmosolyogtatni na. Egy szerdai nap volt, de nem gondoltam volna, hogy bármi olyan történik majd, ami említésre méltó.

Minősíthetetlenül átvertek a budapesti tisztítóban, 23 ezer forintom bánta és dobhattam kukába a több százezres ruhadarabot

Olvass tovább...

Beült egy férfi hozzánk, egyedül. Mivel ebédidő volt és mások is voltak, így egy kicsit várni kellett, de ez megszokott. Nagyjából 5 perc lehetett. Ekkor ingerülten átkiabált a helyen, hogy ma még esetleg számíthat kiszolgálásra? Nem vettem magamra, éhes, rossz napja van, bármi lehet, odamentem és kedvesen felvettem a rendelését. Nagyon pökhendi alak volt, rám se nézett miközben beszélt. De nem vettem magamra továbbra sem, tettem tovább a dolgom. Az italt azonnal kivittem, de ételt is rendelt, aki pedig már volt étteremben az tudja, hogy kell egy kis idő amíg az elkészül.

Így foglalkoztam a többi vendéggel, de nem tudtam nem észrevenni, hogy akármikor elmentem mellette megjegyzéseket tett az orra alatt. Egyik alkalommal odamentem megkérdezni, hogy segíthetek-e valamiben és elmagyaráztam, hogy várni kell egy kicsit, de hozhatok-e még valamit. Ekkor a pofátlan vendég valami olyat mondott nekem, mint még a 8 év alatt soha senki:

Soha nem volt még részem ilyen kegyetlen bánásmódban, viszont láttam, hogy ezzel egyedül nem fogok tudni boldogulni, így segítséget kértem egy férfi kollégámtól és elsírtam magam. Ő átvette az asztalt, de a vendég követelt vissza engem. Ekkor már az üzletvezetőnk is kijött, megkérdezte mi a probléma és olyan minősíthetetlen szavak hangzottak el, amiket le sem írok, képzeljétek hozzá.

Végül a kollégáim kidobták a férfit, aki még az utcán is üvöltözött, nagyon kellemetlen jelenet volt, a többi vendég is kínosan, feszengve érezte magát. Végül elment az üzlet elől, de fenyegetőzött, hogy rendőrt hív, meg hagy rólunk egy rossz értékelést, meg hogy visszajön és akkor majd megkapom a magamét. Pár napig kísérgettek a kollégáim, de szerencsére soha többet nem láttuk az ürgét. Nekem viszont jó pár hétre elrontotta a kedvemet, ami a munkámon is meglátszott, szabadságot kellett kivennem.