Égbekiáltó pofátlanság a győri kávéházban: sírásig hergelte az egyik vendég a pincérnőt

Szokatlan levél érkezett a szerkesztőségünkbe. Most nem egy pofátlan helyről, vagy lenyúlásról kaptunk hírt, hanem egy alkalmazott mesélte el élete egyik legszörnyűbb napját:

Hellósztok. Nem tudom, hogy ez is érdekes lehet-e nektek: egy győri kávézóban vagyok pincérnő. Elég régóta űzöm a szakmát, bár nem vagyok túl idős, 24 éves vagyok, de 8 éve csinálom már. Diákmunkaként kezdtem el és megszerettem. Barátságos, kedves, mosolygós embernek tartom magam, sosem teher pár jó szót szólnom a vendégekhez. értékelik is, valahogy az a tapasztalatom, hogy ebben a mai rohanó és sokszor gonosz világban az embereket egyszerűen megdöbbenti ha valaki a pokróc magatartásra is vidáman reagál és teljesen kizökkennek. Szeretem őket megmosolyogtatni na. Egy szerdai nap volt, de nem gondoltam volna, hogy bármi olyan történik majd, ami említésre méltó.

Beült egy férfi hozzánk, egyedül. Mivel ebédidő volt és mások is voltak, így egy kicsit várni kellett, de ez megszokott. Nagyjából 5 perc lehetett. Ekkor ingerülten átkiabált a helyen, hogy ma még esetleg számíthat kiszolgálásra? Nem vettem magamra, éhes, rossz napja van, bármi lehet, odamentem és kedvesen felvettem a rendelését. Nagyon pökhendi alak volt, rám se nézett miközben beszélt. De nem vettem magamra továbbra sem, tettem tovább a dolgom. Az italt azonnal kivittem, de ételt is rendelt, aki pedig már volt étteremben az tudja, hogy kell egy kis idő amíg az elkészül.

Így foglalkoztam a többi vendéggel, de nem tudtam nem észrevenni, hogy akármikor elmentem mellette megjegyzéseket tett az orra alatt. Egyik alkalommal odamentem megkérdezni, hogy segíthetek-e valamiben és elmagyaráztam, hogy várni kell egy kicsit, de hozhatok-e még valamit. Ekkor a pofátlan vendég valami olyat mondott nekem, mint még a 8 év alatt soha senki:

"Na hozd akkor a kávémat kiscsibém, vagy pofánverlek!"

Soha nem volt még részem ilyen kegyetlen bánásmódban, viszont láttam, hogy ezzel egyedül nem fogok tudni boldogulni, így segítséget kértem egy férfi kollégámtól és elsírtam magam. Ő átvette az asztalt, de a vendég követelt vissza engem. Ekkor már az üzletvezetőnk is kijött, megkérdezte mi a probléma és olyan minősíthetetlen szavak hangzottak el, amiket le sem írok, képzeljétek hozzá.

Végül a kollégáim kidobták a férfit, aki még az utcán is üvöltözött, nagyon kellemetlen jelenet volt, a többi vendég is kínosan, feszengve érezte magát. Végül elment az üzlet elől, de fenyegetőzött, hogy rendőrt hív, meg hagy rólunk egy rossz értékelést, meg hogy visszajön és akkor majd megkapom a magamét. Pár napig kísérgettek a kollégáim, de szerencsére soha többet nem láttuk az ürgét. Nekem viszont jó pár hétre elrontotta a kedvemet, ami a munkámon is meglátszott, szabadságot kellett kivennem.