Életveszélyes figyelmetlenség a szentendrei étteremben: a férjemért majdnem a mentő jött a pincér hanyagsága miatt

Henrietta írt nekünk egy levelet, amelyet vélhetően még felfokozott érzelmi állapotban fogalmazott meg. Vérlázító eset történt a férjével, majdnem kórház lett az incidens vége:

Még most is gombóc van a torkomban pedig jó néhány nap eltelt már az eset óta és a férjem szerencsére itt van mellettem, de egyszerűen képtelen vagyok megnyugodni. Szentendrén szerettünk volna kirándulni, szeretjük azt a kisvárost, ott csattant el közöttünk az első csók is. Most is, mint mindig a sétánk végeztével beültünk egy étterembe, ebédeltünk, beszélgettünk. A férjem cukorbeteg, így kifejezetten figyelnie kell rá, hogy mit iszik. Sajnos van egy nagy szenvedélye, a cukormentes coláról képtelen leszokni, de sportol, egészségesen táplálkozik, nem dohányzik, így a mostani aggasztó hírek ellenére sem próbálom őt tiltani ettől az élvezettől. Most is, mint minden alkalommal, ha valahová beülünk, egymás után rendelte a kólákat, a pincér pedig egymás után hozta is ki őket.

A férjem egyszer csak rosszullétre panaszkodott, ami nála ritkaságszámba megy, ő az a fajta baltaarcú férfi, akinek akár a lábát is le lehetne fűrészelni, akkor se szólna semmit. Láttam, hogy elsápadt és egyre gyorsabban kapkodja a levegőt. Kértem egy pohár vizet a pincértől és gyorsan a vércukormérőért nyúltam. Lehetetlennek tartottam, hogy a magas cukor okozza a panaszát, mivel minden étkezés előtt pontosan kiszámol minden értéket és nem történt még vele ilyen. Most azonban a szám, amit a kijelzőn láttam, engem is megrémített. Az egekben volt a cukra. Kérdezték, hogy hívjanak-e mentőt, de szerencsére volt nálunk gyógyszer, azt bevette és szépen lassan láttam, hogy kezd visszatérni a színe, valamint a hangja is nyugodtabb volt. Teljesen értetlenül álltunk az eset előtt, fogalmunk sem volt, hogy mégis mi okozhatta a rohamot.

Kérdezgettük a pincért, aki szintén nagyon meg volt rémülve, de felsorolta miket rendeltünk, az egyik tétel hallatán pedig teljesen elsápadtunk. Amikor a kólához ért, megkérdeztük, hogy ugye mindegyik cukormentes volt, amit hozott? Ekkor fehéredett el igazán és ő is megszédült. Kiderült, hogy a férjem majdnem 3 liternyi cukros kólát ivott meg, az étterem és a személyzet figyelmetlensége miatt. Annyira sokkot kaptunk, hogy egy ekkora banális véletlen életveszélyes helyzetet idézett elő, hogy ott helyben le sem tudtuk reagálni az esetet. Egyetlen dologra azonban jó volt ez az egész, végre elhagyta ezt az utolsó káros szenvedélyét is és akárhova megyünk, már csak vizet kér. Szentendre fele azóta sem jártunk és fogalmam sincs ott dolgozik-e még ez a botcsinálta pincér. Az ebédet nem kellett kifizetnünk és meginvitáltak egy ingyenes vacsorára is, de a lábunkat sem vagyunk hajlandóak oda többet betenni.