Bikaviadal közben lett vegetáriánus a torreádor, megsajnálta az állatot - de vajon mi igaz a megható történetből?

Napjaink egyik legtöbb vitát generáló európai népszokása minden kétséget kizárólag a bikaviadal. A bikaviadal Európában az ibériai-félszigeten, Spanyolországban hagyomány - igaz, nem minden tartományában: Katalóniában, a Kanári-szigeteken például be van tiltva, de a spanyolok által egykor meghódított, nem európai területeken él a rituálé, például Mexikóban és Venezuelában is.

A bikaviadal Spanyolország déli részén, Andalúziában a legnépszerűbb, de Madridban is hatalmas bikaviadal-aréna található. A rituálé igen komoly hagyományokkal bír, komolyan meghatározott rend alapján történik a bikákkal való üzekedés, aminek bizony sokszor az a vége, hogy a matador a végén egy szúrással leteríti a bikát (bár a közönség és a ceremóniamester is dönthet úgy, akárcsak egykor a római gladiátorjátékokon, hogy meg kell kímélni az állat életét).

A torreador, matador szavak a bikaviadal kultúrájában nem járatos emberek előtt misztikus szavak: egy bikával való viaskodás több "felvonásból" áll, és mindenkinek meg van a szerepe. Torreador mindenki, aki valamilyen formában részt vesz a rituáléban: a banderillerok színes szalagokkal bevont, horgos végű lándzsával szúrják meg állatot, a picadorok lóról szúrnak, míg a legvégén a matador adja meg a végső szúrást.

Szinte természetes, hogy egy állatok halálával végződő hagyomány sok vitát generál, főleg a 21. században: még a spanyol társadalomnak is egy igen jelentős része (a fiatalok különösen) elutasítja, ám ennek ellenére nem engednek belőle, máig élő hagyomány: jelentős irodalmárokat nyűgözött le az intézmény, mint például Federico Garcia Lorcat vagy Ernest Hemingwayt.

Az egyik interneten keringő történet rendkívül megható módon van leírva: a mellékelt képen egy díszes egyenruhában lévő matador ül az aréna szélén, arcát a kezébe temeti, előtte pedig áll a bika. A képhez tartozó szöveg szerint a szóban forgó matador egy bizonyos Alvaro Mureno, aki a bikaviadal végső szakaszában belenézett a bika szemébe, ami akkora hatással volt rá, hogy visszavonult a műfajtől, és azóta is vegetáriánus életmódot folytat. A megható történettel egyetlen egy baj van: egy árva szó sem igaz belőle.

Alvato Mureno egy valóban létező kolumbiai matador, aki már visszavonult, de egészen más oka volt döntésének: súlyos sérülést okozott neki egy bika egy küzdelem során, és tolószékbe került. A történetet illusztrálandó fotón pedig egy másik matador van, ráadásul a megadónak tűnő póz, amiben a matador a fényképen szerepel, éppenséggel egy olyan mozdulat, amivel a bikát hergelni szokták.

Ez a történet is kiváló példa arra, hogy minden nem szabad elhinni, amit az interneten olvasunk: a bikaviadalt rengeteg vita övezi, de egy egészen biztos: a spanyolok nem engednek belőle.