A begőzölt kokainvízilovakat nem lehet megállítani, terrorizálják környezetüket és tehetetlenek velük szemben

Sokan kedvelik a vízilovakat, ezeket a bohém külsővel megáldott, lomhának tűnő, mókás állatokat. Bud Spencer és Terence Hill 1979-ben bemutatott klasszikusa, az „Én a vízilovakkal vagyok” is sokak számára lehet kedves és nosztalgikus emlék. A valóságban azonban a külső felettébb csalóka esetükben. Valójában felettébb veszedelmes élőlényekről van szó, amelyek ráadásul nem csak eredeti élőhelyükön érzik jól magukat, hanem a világ egy távoli szegletében is, ahová nagyon különös körülmények között kerültek.

Pablo Escobar, a hírhedt kartellvezér, halála után harminc évvel még mindig komoly gondokat okoz Kolumbiának, méghozzá egykori házikedvencei, a széles körben elterjedt becenevükön kokainvízilovak miatt. Egy friss tanulmány szerint az invazív emlősök populációja riasztóan gyorsan gyarapodik, számuk a korábban becsült szám kétszeresét, azaz körülbelül a 200 egyedet is elérheti már napjainkban.

Ezek a hatalmas állatok mindössze négy felnőtt példány utódai, melyeket a drogbáró 1991-ben illegálisan importált Afrikából a Hacienda Nápoles nevű magánállatkertjébe. Escobar halála után a park többi egzotikus állata, mint például a zsiráfok és zebrák, menedékhelyekre kerültek, de a három nőstény és egy hím víziló a helyszínen maradt, mivel az ő eltávolításuk túlzottan nagy kihívást jelentett. Ők pedig köszönték szépen, éltek a kínálkozó lehetőséggel. Az elhagyott birtokról kiszabadulva birtokba vették a közeli területeket, és azóta a Magdalena folyórendszerben élnek, mint hal a vízben.

A kutatók a 2021-es és 2022-es felmérések alapján számolták ki a frissített populációbecslést. A vízilovak személyesen történő megszámlálása mellett drónokat használtak a nehezen megközelíthető helyeken élő állatok felkutatására, valamint más nyomkövetési módszereket is alkalmaztak, mint például a lábnyomok megfigyelését.

Bár a turisták és néhány helyi lakos körében népszerűek, Kolumbia vízilovai (Hippopotamus amphibius) invazív fajnak számítanak és számos problémát okoznak. Ezek a hatalmas élőlények komoly hatással vannak élőhelyük ökoszisztémájára, részen azért, mert hatalmas mennyiségű növényzetet fogyasztanak el, másrészt pedig ennek eredményeként a Magdalena folyórendszert szó szerint elárasztják emésztésük végtermékével. Bár az ürülék természetes műtrágya és tápanyagforrást biztosít az élővilág számára, túl nagy mennyiségben már káros a hatása.

A vízilovak ráadásul igen veszélyesek, évente körülbelül 500 ember halálát okozzák Afrikában. Agresszívek, védik a területüket és gyorsak, mind szárazföldön, mind a vízben, ezen felül méretükből adódóan nagyon erősek. Kolumbiában 2019 óta legalább két emberek elleni víziló támadás történt.

Az ország kormánya évek óta küzd a problémával, de még nem sikerült kielégítő megoldást találniuk. A kilövésüket, invazív fajról lévén szó, több természetvédő is támogatja, azonban a közvélemény hevesen tiltakozott ez ellen a drasztikus megoldás ellen.

Próbálkoztak már azzal is, hogy vadászok közreműködésével fogamzásgátlót juttatnak be a nőstény vízilovakba, és sterilizálják a hímeket, de ezek a kezdeményezések felettébb költségesek és megvalósításuk komoly kihívást jelent. Korábban 1-2 millió dollárra becsülték egy ilyen beavatkozásnak a költségeit, azonban azt még az alacsonyabb egyedszám ismeretében kalkulálták.

Az is felmerült a kétségbeesett hatóságok részéről, hogy mintegy 70 egyedet külföldi rezervátumokba szállítsanak, azonban ez is nagyon drága mulatság lenne és még mindig túlzottan sok állat maradna a folyóban. Kolumbia tehát továbbra is nyögi Escobar emlékét, a kokainvízilovak pedig vígan hancúroznak és szépen lassan uralmuk hajtják az országot.