Emlékeztek a Lidl legzseniálisabb kampányára? Megismétlődött egy budapesti Facebook csoportban, egyetlen posztoló indította a lavinát

Vannak emberek, akik mindenben, mindenhol és minden szituációban találnak valami égetően hatalmas problémát és valamilyen okból kifolyólag azt gondolják, hogy egy egész közösségnek kellene egy emberhez (lehetőleg hozzájuk) alkalmazkodni. A társasházak nagy gyűjtőhelyei ezeknek a morális problémáknak és az ilyen lakóknak: annyira a magyarsághoz tartozik a liftbe kitűzött névtelen üzengetés, ahogy a faliújságra ragasztott A4-es lap is, amin egy ismeretlen lakó egy másik ismeretlen lakó felmenőit emlegeti, nem túl kedves kontextusban.

Nem kétlem, hogy vannak kellemetlen szituációk és az ember úgy érzi, hogy tehetetlen, mérges és ideges, de arra a közösségi média megjelenése óta nem sikerült rájönnöm, hogy mit várnak az emberek egy panaszkodó vagy kiakadós Facebook poszttól? Segítséget? Megértést? Közönséget?

Alapvetően az életem nagy részét társasházakban éltem le és ha az embernek van egy kis sütnivalója, füle, szeme, orra, tehát működnek az érzékszervei, akkor igen hamar ki lehet találni, hogyha van egy bajos elem a házban, akkor azt melyik emeleten kell keresni.

Az egyik nagy budapesti tematikus kerületi Facebook csoportban megjelent egy segélykérő poszt, amelyet igen nehéz komolyan venni. A posztoló arra ért haza, hogy a lakásában kellemetlen, olajos fasírt szag terjengett és egy oldalas panaszkodás után erre szeretett volna megoldást. Egymásnak feszült két tábor: azok, akik teljesen kulturáltan tudnak egy társasházban létezni és azok, akik elvárnák, hogy őket az ottlakás alatt az életben soha, semmilyen kellemetlenség ne érje.

Egyébként, mint fentebb már felvezettem, rengeteg helyen laktam már, az életben nem éreztem semmilyen szagot, pedig régi építésű bérháztól kezdve panellakásokon át egészen sokfelé megfordultam. Tehát a két tábor összefeszült: volt, aki szerint a közös képviselőnek kellene jelezni a problémát, van, aki szerint be kellene kopogni ahhoz, aki ezt főzte, hogy ilyet többet ne főzzön. Értetlenül olvastam a mondatokat:

Én speciel eléggé nagyon ideges lennék, ha a vasárnapi pörköltem főzése közben lejönne Gizike a harmadikról és megkérne, hogy ezt akkor inkább ezentúl ne egyem. Esetleg egyeztessük is össze, hogy Gizike milyen illatokat szeret? Illetve ezek az emberek tényleg úgy gondolják, hogy a közös képviselő kompetens abban a kérdésben, hogy a lakók mikor és mit főzhetnek?

Kapott persze rendes válaszokat is, hogy ellenőrizze a szellőzőt, tömje be a réseket, ahol esetleg átszivároghat a szag, így ha ezekből valami megvalósul, akkor végülis megérte megírni a posztot.

Rengetegen tartották poénosnak a posztot, ugyanis a Lidl húsgolyóreklámja alá kommentelő Ikea válasza és az elszabadult kommentszekció itt most új életre kelt. A csoportban egyre másra jelennek meg a fasírtos posztok, egészen eleszkalálódott a helyzet. Van aki azt mondta, hogy ipari konyhát működtet a pincébe és most fél, hogy a fasírtszag még a NAV-ot is odavonzza, van, aki a kellemes illatokra hivatkozva a fasírt receptjét kéri, volt aki olyan posztot tett ki, melyben arról kérdezte a kommentelőket, hogy mi legyen a vacsora, a választ pedig gondolom kitaláljátok. Valaki még odáig is elment, hogy egyenesen magát nevezte meg a galád fasírtkészítőnek: dőltek a kommentelők a nevetéstől és mindegyik poszt alatt rengetegen fejtegették tovább a sztorit.

Az biztos, hogy kellemetlen tud lenni az étel, vagy a cigarettaszag a lakásban, azonban az otthonában mindenki azt csinál, amit akar. Amit mi tehetünk az udvarias kommunikáción túl, hogy valóban megoldjuk a lakásunk szigetelését, szellőztetését és akkor sokkal kevesebb bosszúságunk lesz.