A bátyám hazahozta az új párját én pedig elájultam: hetek óta csak zokogok, a család pedig a testvérem mellett áll

Kinga (22) megosztotta velünk bánatát, remélve, hogy itt megértő fülekre talál:

Finoman szólva sem találok megértő fülekre, a haragom és a bánatom pedig egyre csak nő. A történet elején szeretném leszögezni, hogy a saját nememhez vonzódok, ezt egészen fiatal korom óta tudtam. A családom elfogadta, sosem hangoztatták, hogy bármi ellenérzésük lenne, aminek különösen örültem. Meg is ismertem egy csodálatos lányt, akit hamar hazavittem bemutatni és a családom nagyon megkedvelte őt. Kivételes lány, mindenkivel remekül kijött, ezért is ért váratlanul, amikor egyik pillanatról a másikra közölte, hogy elmúltak az érzései, nem szeretné folytatni a kapcsolatot. A szakítás híre teljesen letaglózott, értetlenül álltam a történések előtt, hiszen előtte még egy hetet nálunk töltött.

A családom próbált vigasztalni, én azonban teljesen összetörtem, tudtam, hogy soha nem lesz még egy ilyen párkapcsolatom. Elkezdtem randizgatni, de mindenkiben őt kerestem és egyre jobban maga alá gyűrt az érzés, hogy elvesztettem őt. Azonban az idő mindenre gyógyír, így én is elkezdtem egy idő után derűsebben látni a dolgokat. Magamra koncentráltam, edzettem, festettem, a barátaimmal kikapcsolódtam, akiket az utóbbi időben elhanyagoltam és a bejelentett családi összejövetelre is úgy mentem el, hogy végre valóban éreztem kedvet egy kis közös bulizáshoz.

Odaértem, ettünk, ittunk, beszélgettünk és a bátyám megköszörülte a torkát, majd megszólalt:

Elhívtam a páromat is mára. Szeretném, ha ma velünk ünnepelne és remélem mindannyian szeretettel fogadjátok majd.

Természetesen hatalmas öröm ült ki a szüleim arcára, régóta szerették volna kiházasítani a bátyámat. Sosem piszkálták ezzel, de érezhető volt, hogy aggódnak azért, mert még nem hozott haza senkit. Ahogy kimondta a fenti mondatot, megnyomták a csengőt és mi izgatottan vártuk az új barátnőt. A bátyám rohant ajtót nyitni, majd egy kis sugdolózást hallottunk és végül beléptek a szobába, kézenfogva.

Egy pillanat alatt elsötétedett a világ és összeestem. Arra keltem fel, hogy édesanyám locsolgatja az arcomat és aggodalmas hangon ismételgeti a nevem.

A bátyám és új kedvese, aki az én régi szerelmem volt, aggódva álltak az ajtóba, egy lépést sem tettek azóta hogy elájultam. Az összes addig érzett indulat egyszerre tört ki belőlem és minden cafkának elhordtam a volt páromat. Válogatás nélkül ömlöttek rá a szidalmazások és láttam, ahogy egyre kisebbre húzza magát, végül kitört belőle a sírás és elrohant. Magamba zuhanva rogytam le a kanapéra és ahogy körbe néztem, csak megdöbbent szempárokat láttam. És ekkor leesett a rémes igazság: mérgesek rám.

A bátyám elmondta, hogy szégyelli, ami történt, de az exem rájött, hogy mégis a férfiakat szereti és közös jövőt terveznek, ha ezt nem tudom megérteni, akkor nagyon sajnálja. Nem tudtak parancsolni az érzéseiknek, de elmondta: sosem csalt meg, ahogy nyilvánvalóvá vált mit éreznek, azonnal szakított velem.

Én szó nélkül feljöttem és azóta nem beszéltem velük, ennek két hete. Haragszom rájuk és csalódott vagyok, ezzel pedig ők is így vannak. Nem tudom, hogy valaha meg tudunk-e egymásnak bocsátani.