Szörnyű élmény Budapesten: nem volt pénze a több tízezer forintos fenyőre, vérlázítóan megalázták karácsonyfa vásárlás közben

Olvasónk, Lilla egy igazán vérlázító esetet osztott meg velünk, rettenetes ember az, aki ilyet tesz bárkivel is, az meg csak hab a tortán, hogy elvileg hamarosan itt a szeretet ünnepe:

Még most is potyognak a könnyeim, ahogy írom a levelet, mert újra és újra átélem amit aznap az a rémes alak velem tett. A kisfiammal mentünk vásárolni, meg akartam lepni, ugyanis nyilván nem meglepő, de teljesen karácsonyi lázban ég. Az apja elhagyott minket, gyerektartást nem fizet, nagyon nehezen jövünk ki a pénzünkből és ez minden hónapban rendszeres. Most azonban már egy ideje spórolok és plusz műszakokat is vállalok, hogy mi is ünnepelhessünk, nem könnyű egyedülálló anyukaként, az anyagi nehézség mindennapos.

Oda is értünk a kiszemelt budapesti karácsonyfaárusítóhoz és nézelődni kezdtünk. Hatalmas fák voltak, rengeteg féle, a kisfiam ámuldozva nézte őket, de álmodni se mertem arról, hogy ilyenre legyen pénzünk. Hagytam kicsit bámészkodni, közben odajött hozzánk és az eladó és kérdezte, hogy miben segíthet.

Elmondtam neki, hogy egy olcsó fát szeretnék vásárolni, nem az a lényeg, hogy mekkora. Ekkor már halványult a kedvessége és egy szemforgatás kíséretében odavitt néhány kisebb méretű fához.

Mennyibe kerülnek? - kérdeztem.

23.000 Forint, hangzott a válasz.

Láthatta a megdöbbenést az arcomon, mert egyből folytatta:

Miért mennyiért akar? Gondolom ingyen kéne. Idejön a kölykével sajnáltatni magát, hátha leesik egy ingyen fa? Menjen innen, máshol kolduljon.

Teljesen megsemmisültem, ennyire megalázó helyzetbe még nem hoztak soha. Többen is figyelték a jelenetet, de senki nem szólt rá a férfire, aki ott is hagyott ezután és negédesen egy másik vevővel kezdett el foglalkozni, aki bár hallotta az előző jelenetet de egyáltalán nem zárkózott el a vásárlástól. Kézen fogtam a kisfiamat és próbáltam visszafojtani a sírást. De eltörött a mécses, amikor ő is elkezdett pityeregni: nem értette miért nem vettünk fát.

Szörnyű érzés volt, rettenetes, senkinek sem kívánom. Azóta is a fejemben vannak az eladó szavai és rémes édesanyának érzem magam. Végül sikerült vásárolnunk egy kisebb fenyőt, de alig mertem megkérdezni az eladót az áráról. Szerencsére ott kedvesek voltak és a kisfiam még egy ajándék díszt is kapott. Annak az embernek aki pedig így beszélt velünk és rólunk, meg azoknak is, akik nem segítettek, kívánom, hogy hasonlóan szépkarácsonyuk legyen.