Budapesti pláza mosdójában alázott meg egy Mikulás jelmezes takarító, menekültem a helyszínről annyira kellemetlen volt a helyzet és amiket mondott

Minden évben eszembe jut ez a történet, annyira szürreális, bántó, fájdalmas és megalázó, hogy azóta sem dolgoztam fel, pedig már a terapeutámnak is meséltem róla, többször.

Mikulás napján, december 6-án úgy alakult, hogy egy plázába vezetett az utam: nem annyira szokatlan ez, nézelődtem, vásároltam, ettem, ittam és dolgom végeztével mikor távozni akartam úgy döntöttem, hogy beugrok a nyilvános mosdóba, elintézni egy-két dolgot.

Fogyasztottam a plázában, vásároltam is, teljes joggal gondoltam azt, hogy van lehetőségem használni a mosdót.

Botrány a budapesti buszon: részeg hajléktalan miatt menekültek az emberek, miután elszabadultak az indulatok

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Odamentem és láttam, hogy a takarító, akit valószínűleg minden akarata ellenére beöltöztöttek éppen egy Mikulás jelmezben mosta fel a férfi mosdó padlóját. Én udvariasan köszöntem és be akartam menni amikor rám mordult, hogy zárva van a wc, keressek másikat. Nekem elég sürgős volt már a dolog, de tiszteltem a munkáját, így udvariasan jeleztem, hogy nagyon szeretnék bemenni.

Erre ő felém fordult, végig mért és becsmérlően azt mondta:

Gondolom telezabáltad magad mi? Nem bírtad ki hazáig?

Nagyon szíven ütött amit mondott és egyből zavarba is hozott. Igen, valóban elég nagydarab vagyok, van rajtam felesleg, de ezt még ennyire direkten, ennyire megalázóan soha senki nem tette szóvá.

A vezetésoktatója sírásig megalázta és azt mondta, semmi esélye – Hihetetlen módon vágott vissza a szerencsétlen kisdiák

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Én próbáltam volna mondani valamit, de annyira elvörösödtem, hogy nem találtam a szavakat, ő pedig folytatta:

Még ott van a ketchup a szádon, menj be és töröld le malacka. Majd felmosok újra.

Majd otthagyva a takarítószereket elment. Férfi létemre könny gyűlt a szemembe és sohasem éreztem még magam ennyire védtelennek és gyengének. Bementem a mosdóba elintéztem a dolgomat és azonnal kifele vettem az irányt. Kifele menet odamentem a vevőszolgálathoz, megkérdezni, hogy ki foglalkoztatja a takarítókat, kivel kellene beszélnem, de nem tudtak választ adni és annyira megszégyenítettek, hogy ott sem akartam tovább akadékoskodni.

A megalázó jelenet emléke azóta is kísért és nem tudtam feldolgozni az eseményeket, még tovább híztam és egyszerűen nem látom a kiutat. Hogy jön ahhoz egy teljesen ismeretlen ember, akinek sosem ártottam és mivel érdemeltem ki, hogy egy ilyet kelljen átélnem?

Senkinek sem kívánom.